Párizs beismerte: bármi áron megakadályozzák a választásokat, az se baj, ha rámegy a gazdaság – csak hogy kordában tartsák a jobboldalt
A legfrissebb francia költségvetés nem a növekedést szolgálja, hanem egyetlen célt: elkerülni egy új választást, amely Marine Le Pen jobboldali pártját, a Nemzeti Tömörülést hatalomra juttathatná. Az ár azonban nagyon magas: adóemelések, megugró államadósság és elengedett reformok jönnek a közeljövőben.
Franciaország hétfőn pontot tehet egy hosszú és romboló költségvetési saga végére. Két bizalmatlansági indítvány várható bukásával a 2026-os költségvetés életbe léphet, és ezzel ideiglenes stabilitáshoz jut Sébastien Lecornu gyenge kisebbségi kormánya.
A háttérben azonban nem fiskális fegyelem vagy növekedési stratégia áll, hanem nyers politikai kényszer.
Emmanuel Macron 2024-es előrehozott választása megbénított parlamentet eredményezett éppen akkor, amikor a francia államháztartásban hatalmas lyuk tátongott. Az elmúlt két év költségvetési vitái két miniszterelnök bukásához vezettek, megrázták az állampapírpiacot és komoly aggodalmat keltettek Franciaország európai partnereiben.
Lecornu – akinek zavaros kinevezése tavaly ősszel nemzetközi gúnyt váltott ki – végül politikailag hatékony, de drága megoldást választott. Célzott engedményekkel maga mellé állította a szocialista képviselőket, akik cserébe nem támogatják a kormány megbuktatását.
Az ár magas: felfüggesztették a rendkívül népszerűtlen nyugdíjreformot, és a nyugdíjkorhatár 64 évre emelését a 2027-es elnökválasztás utánra halasztották.
A csomag emellett bőkezűen oszt zöld beruházásokra, támogatott diákétkeztetésre és szociális juttatásokra. Ezzel párhuzamosan pedig
- nőnek az adók a termelő vállalatokon;
- az állami bevételek aránya a GDP 44 százalékára emelkedhet;
- az államadósság pedig jövőre elérheti a GDP 120 százalékát.
Ez aligha nevezhető növekedésbarát fordulatnak. Alain Duhamel politikai elemző szerint ez egy „politikai siker lesz, cserébe egy történelmi gazdasági kudarcért”.
Jobboldal-ellenes francia költségvetés
A költségvetés politikai logikája egyértelmű. Emmanuel Macron elnök – aki korábban reformerként lépett fel – feladta a strukturális átalakítások ambícióját, miután népszerűsége történelmi mélypontra esett. A cél most az, hogy a Szocialista Párt maradékának támogatásával elkerüljenek egy újabb kormányválságot és egy előrehozott választást, amelyen Marine Le Pen pártja eséllyel győzne.
Macron már egyszer megégette magát. A 2024-es választás kiírásával abban bízott, hogy leleplezi a választók blöffjét. Az eredmény ehelyett egy szétszabdalt parlament lett: a Nemzeti Tömörülés és egy szélsőbaloldali blokk betörése mellett Macron centristái majdnem kisebbségbe szorultak.
Azóta az elnök minden energiáját a választások elkerülésére fordítja.
Az új költségvetés eközben csak legfeljebb lassítaná az állami kiadások növekedését, miközben a nagy ellátórendszerek érintetlenek maradnak. Macron korábbi kudarcai még súlyosabbá teszik a helyzetet, hiszen tavaly még a nyugdíjkorhatár-emelést is visszavonták. Ez már nem reform, hanem időhúzás.
Közben a Wall Street Journal szerint Franciaország valódi kockázata nem feltétlenül egy Le Pen-győzelem, hanem a tartós gazdasági lecsúszás. A Nemzeti Tömörülésnek is megvannak a maga jóléti reflexei, de a jelenlegi vezetés láthatóan felhagyott a növekedési pályára állítás kísérletével.
A halogatás ára minden új költségvetéssel nő. A politikai béke megvásárlása drága, és csak elodázza az elkerülhetetlen döntéseket. Minél tovább vár Franciaország, annál fájdalmasabb lesz a kijózanodás.
Bedöntheti az egész eurózóna gazdaságát Macron hataloméhsége – meddig tart a politikai bizonytalanság?
A befektetőknek és a kormányoknak fogalmuk sincs, mit fog tenni a francia elnök a költségvetési hiány és a politikai válság kezelésére, ami hihetetlen politikai és gazdasági kockázat. Macron az egész eurozóna gazdasági és politikai stabilitását áldozza fel azért, hogy hatalomban maradjon.
A Mol nem engedi el a MÁV kezét – a nyári szezon ismét hatalmas forgalmat hozhat
