Amerikában a szolid optimizmus meghaladott felfogás, a gyengeség jele. A hurráoptimizmus, az már igen, ha valami nő, akkor nőjön, mint a dudva. A méret a lényeg. Legyen szó a Godzilláról vagy a GDP-ről. Esetleg a kamatokról.
A Federal Reserve lezárt egy korszakot, amikor gyakorlatilag bejelentette, hogy vége a kamatcsökkentéseknek, melyek keretében kevesebb mint egy év alatt 475 bázisponttal ment lejjebb az irányadó ráta. Ezt megelőzően a piaci szereplők többsége azzal számolt, hogy az idén még nem kezdenek el újra emelkedni a kamatok. Most már viszont a többség úgy véli, hogy legkésőbb június végén emelni fog a Fed, a piacon pedig teljesen elfogadottá vált az a nézet, miszerint év végére 3 százalék fölött lesz a kamatláb.
Néhány hete még azt is biztosra vették az elemzők, hogy a tavalyi utolsó negyedévben csökkent az amerikai GDP. Időközben kiderült viszont, hogy - éves szinten - közel másfél százalékkal nőtt. Azóta a legnagyobb befektetési bankok egymást túllicitálva adnak becsléseket a gazdaság idei első negyedéves teljesítményére vonatkozóan, az 5-6 százalékos növekedési ütem lassan konzervatív előrejelzésnek számít.
A Fed vezetői - csakúgy, mint a tőzsdei internetes lufi kipukkadása előtt - igyekeznek hűteni a kedélyeket, hangsúlyozva, hogy a robbanásszerű fellendülés még egyáltalán nem tűnik biztosnak. Tény, a GDP eddigi bővülése elsősorban a vállalati készletállományok emelkedésében csapódott le. A felhasználói oldal keresletének növekedésében viszont csak bízni lehet.
Így a Fedet valójában semmi nem sürgeti a kamatok gyors emelésére, hiszen az inflációs veszély is elhanyagolható, az áremelkedés éves szinten egy százalék körüli. Kérdéses viszont, hogy a washingtoni bankárok mennyire tudják kivonni magukat a piaci várakozások "nyomása" alól.
Oszlay Péter
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.