A héten újabb tárgyalási forduló lesz az Európai Unióval. Az idén az első, ám ezúttal már "csak" egy részfejezet - az agrártémakör állat- és növényegészségüggyel foglalkozó része - lezárására futja majd miközben már most tudni lehet, hogy a következő alkalommal (látszólag) még ennyire sem. "Látszólag", mert mindez persze nem jelenti azt, hogy nem történik semmi, csupán a bennfentesek által már régen ígért állapotok beköszöntét fogja demonstrálni: ezután már tényleg nem a lezárt fejezetek száma az autentikus mértékegység a tárgyalásokon elért haladás érzékeltetéséhez, hanem egy sor, sokkal nehezebben megragadható tényező.

A fejezetek számát tekintve átlátható a helyzet. A harmincból még hat témakör áll nyitva, ám szinte mindről tudni lehet, hogy mikor, minek nyomán történhet bármi is velük. A folyamat kezdete óta magunkkal cipelt audiovizuális és kulturális fejezet lezárása például csakis attól függ, hogy Magyarországnak legyen hatályos új médiatörvénye. Ez utóbbi pedig csak azon múlik, hogy legkésőbb a választások után az addigi belpolitikai patthelyzet feloldódik-e annyira, hogy egy ilyen törvény parlamenti megszavazása lehetségessé válik, vagy sem. Ha igen, a fejezet már másnap lezárható. Ha nem, és fennmarad a pártok közötti ma jellemző kölcsönös sakkban tartás, az a végjátékban még kellemetlen perceket is okozhat, kérdésessé téve akár a tárgyalások befejezhetőségét is. Az audiovizuális fejezet rendezése nélkül tudniillik a tárgyalás ugyanúgy nem zárható le, mintha az agrár- vagy a költségvetési témakör maradna nyitva.

Ugyancsak részben rajtunk is múlik majd, hogy mi történjen a versenypolitikai fejezettel. Itt a magyarországi befektetésekhez biztosított adókedvezmények ügyén akadt fenn a dolog, és jelenleg egy kölcsönösen elismert EU-magyar patthelyzet tartja fogva a dossziét. EU-s - de főként bizottsági - részről kitartóan szorgalmazzák, hogy Magyarország már most helyezze hatályba az uniós mértéket meghaladó kedvezményeket kizáró törvény végrehajtását, lehetetlenné téve újabbak felajánlását, és - ortodox alapállásból - érvénytelenítve az eddigieket is. A hivatalos magyar vélemény értelemszerűen a másik végletet képviseli, nem hivatalosan pedig számtalanszor értésre adták: az esetleges engedményekre vagy kompromisszumok megkötésére csak akkor nyílhat mód, ha Magyarország már látja, hogy mikortól számíthat ténylegesen is a taggá válásra. Az adókedvezmények esetleges befagyasztása ugyanis előreláthatólag fékezően hat majd a további tőkebeáramlásra, a magyar vezetés tehát tudni szeretné, hogy akkor viszont mikortól léphet be a helyére a közösségi támogatások rendszere.

Ez az a pont, ameddig már hónapokkal ezelőtt eljutott a két delegáció. A továbblépéshez megoldást kínálhat, ha időközben tovább tisztul a taggá válás valószínű időpontja, konkrétabb támpontot adva a magyar vezetésnek esetleges engedmények felvállalására. Egy másik verzió szerint - bizottsági körökben is akad ilyen vélemény - magyar részről ezt a kérdést szánják alkualapnak abban a végső huzakodásban, amelyben az uniós oldal viszont az agrártámogatásokban akar a tagjelöltekre kényszeríteni kedvezőtlen feltételeket.

Ami azt illeti, a magyar miniszterelnök tett is egy erre utaló megjegyzést az Európai Parlamentben zajlott legutóbbi meghallgatása során, midőn nagyon határozottan leszögezte: magyar megítélés szerint a közvetlen kifizetések alacsony szintről történő indítása, valamint általában Magyarország agrárpolitikai integrációjának tíz évre történő elnyújtása "nem támogatási, hanem versenypolitikai kérdés". Egy ilyen rezsim ugyanis úgy hozza hátrányos helyzetbe a magyar gazdákat, hogy versenyelőnyhöz juthatnak a mai tagországok farmerei.

Az agrártámogatások ügyének hangsúlyozott "versenykérdésként" kezelése sokak fülét megütötte Brüsszelben; egyesek már azt is kihallani vélték belőle, hogy a magyar kormányfő lényegében kilátásba helyezte: a tárgyalások végső szakaszában a versenypolitikai patthelyzet kimozdítását és az agrárpolitikában támasztott EU-feltételek valamilyen fokú elfogadását magyar részről nem kizárható módon azonos súlyú problémaként - lényegében "cserealapként" - kezelhetik majd.

Mindez át is vezet a maradék négy nyitott fejezethez, amelyeknél a labda az EU térfelén van. Bár most már napról napra ígérik, egyelőre továbbra sincs még érvényes európai bizottsági tárgyalási állásponttervezet a költségérzékeny fejezetek érdemi megvitatásához (a regionális politikai, az agrárpolitikai és maga a költségvetési fejezet érintett ebben). De még ha meg is lesznek a bizottsági papírok - jelenlegi ígéretek szerint legkésőbb április közepéig mindhárom területen -, mire ezekből a tagországok között is véglegesített közös EU-álláspontok születnek, az további hetekbe-hónapokba telhet. A tényleges tárgyalás pedig jó eséllyel a második fél évre marad.

Végül: senki sem tudja még, mi lesz a sorsa az intézményi kérdéseket taglaló fejezetnek. Ezt annak idején azon az alapon hagyták ki a tárgyalási kosárból, hogy a nizzai szerződésig értelmetlen lett volna előreláthatólag elavuló intézményi feltételekről vitát nyitni. Nos, 2000 decembere óta van már szerződés, viszont - a kudarcba fulladt tavalyi ír referendum óta - a ratifikálás vált legalábbis kérdésessé. EU-s részről ennek ellenére ígérik, hogy legalábbis a tárgyalási álláspont most már hamarosan megszülethet. Magyar részről visszatérő jelzés, hogy Csehországhoz hasonlóan Magyarország is korrekciót kér majd az európai parlamenti helyek leendő számát illetően (Nizzában e két országnak csak 20 képviselői széket "utaltak ki", miközben hasonló népességű tagállamoknak 22 hely jutott). Mellesleg, ugyancsak visszatérő módon, az EU részéről ilyenkor úgy fogalmaznak, hogy aligha okoz majd problémát ennek rendezése.

Így fest tehát a még nyitott hat témakör, előrevetítve azt is, hogy az állat- és növény-egészségügyi agrárfejezetrész mostani félretétele után esetleg hónapokig nem lesz majd látványos "fejezetmozgás" (hacsak nem az audiovizuális politika esetében). Mindez azonban nem tétlenséget, blokkolást vagy hasonlót jelent majd, hanem egészen egyszerűen azt, hogy a tárgyalások időközben befordulnak az immár politikai szintű egyeztetéseket is igénybe vevő végső alkuk fázisába, ami sokáig észrevehető eredmény nélkül, de annál szívósabban fog zajlani. Nem kizárható módon a teljes fél év során, akár a tárgyalások lezárását megelőző nap hajnaláig.