Daily Telegraph



A világgazdaságot hajtó üzemanyag ára fölfelé kapaszkodik. Ez fontosabb ügy lehet, mint az acélé. Értelmetlen acélháború ugyan kitörhet, de nagyobb a valószínűsége, hogy Oroszország, Szaúd-Arábia és a Nyugat között az olajpiac uralmáért kezdődik harc. Szeptember 11. után az olaj ára úgy nőtt, hogy a kereskedők a 70-es évek megismétlődésétől féltek. De Putyin elnök hagyta tovább folyni az olajat. Ennek következtében Oroszország várhatóan kiszorítja a főszerepből Szaúd-Arábiát. Oroszország átejtette az olajkartellt, amikor az export, nem pedig a termelés csökkentését ígérte. Azt gondolják, Szaúd-Arábia büntetésül tartalékai eladásával az olaj árát az orosz termelési költség alá nyomja. Putyin belpolitikai és gazdasági helyzete erős. Átmenetileg ahhoz is támogatást kap, hogy megreformálja a törvény feletti nagy orosz olajipari cégeket. A Gazprom esetében a 38 százalékos állami tulajdont használva a 9 százalékos külföldi tulajdonosokkal szövetkezve igyekszik véget vetni a korrupciónak és kikényszeríteni az alaptevékenységhez nem tartozó részlegek eladását.



Handelsblatt



A Deutsche Bank elhatározta, véget vet a Philipp Holzmann AG haláltusájának. A radikális döntést most ellenző többi bank is azt mondja, jobb lett volna már 1999-ben ezt tenni. Gerhard Schröder kényszerítette őket mentőcsomag összeállítására. De a vállalat az új vezetőséggel sem működött nyereségesen. A tanulság: a politikának egyetlen olyan vállalatot sem szabad megmentenie, amely saját hibájából került bajba. A Holzmann veszteséges feltételekkel fogadott el nagy megbízásokat. Ártatlanul szenvednek alkalmazottai, de Schröder eljárása csak hamis biztonságban ringatta őket, s két és fél évet vesztettek. Szomorú, de valószínű, hogy a politika ebből sem tanult. A látványos mentés után válságmenedzseri dicsőség, majd később a vállalat észrevétlen eltűnése. Ebben Schröder és kihívója, Stoiber már gyakorlott. Manapság ez a módszer nem működik úgy, mint eddig.



Der Standard



Mario Monti, a brüsszeli bizottság versenyügyekért felelős tagja erősen korlátozná 2003-tól a nagy ipari létesítmények létrehozásához adott állami támogatást. A szubvenciós spirálok megállítása végett úgy érvel: a nagybefektetők a globális piacokon tőkét és hitelt tudnak szerezni. A konszernek alkuerejükkel az államok és a régiók között olyan támogatási "pókert" indíthatnak el, ami felülmúlja a regionális hátrányok kiegyenlítéséhez szükséges mértéket. A szubvenciók felhasználásával űzött fejlesztési politika regionális politikai eszköz, amely rossz tapasztalatokat is mutat. A gazdaságilag gyenge vidékeken a jövőben is szükséges lesz szubvenció, például Kelet-Németországban, de a többi EU-tagállamban nem. A megmaradó fejlesztési lehetőségeket a valóban rászorulókra kell korlátozni.