Lukács Ádám: Élénkítés japán módra
Azt már tudjuk, hogy a japán gazdaság nem túl hatékony. A japán kormány jóvoltából azonban a devizapiac hatékonyságát is jó eséllyel tesztelhetjük majd az elkövetkező néhány hét során.
Az ázsiai szigetország kormánya két hete hozta nyilvánosságra antideflációs intézkedéscsomagját, amelynek kevéssé titkolt célja, hogy a részvényárfolyamokat magasabbra tornássza. Erre nagy szüksége van néhány banknak Japánban, hiszen a pénzügyi év március 31-ei zárásakor egyáltalán nem mindegy, milyen árfolyamon szerepelnek a könyvekben a különböző értékpapírok.
Az intézkedéscsomag meglepő módon nem tér ki a befagyott követelések és rossz hitelek problémájának megoldására, amit egyébként a piac óriási figyelemmel követ(ne). Ellenben az egész pakk a likviditás növeléséről szól, megtűzdelve olyan ínyencségekkel, mint a short-selling ügyletek korlátozása. Ez utóbbi március 5-én már valóra is váltotta a hozzá fűzött reményeket, a rövid pozíciók felszámolása ugyanis már önmagában felfelé hajtotta a részvényárfolyamokat.
A kormány ravaszul bújtatott üzenetét a maguk módján értelmezték a befektetők, és így az a furcsa helyzet állt elő, hogy március végéig minden szereplő a japán részvények és a jen erősödésére számít, azt követően pedig mindenki szerint kipukkad majd a lufi.
Ha azonban feltételezzük, hogy a devizapiacon a piaci hatékonyság legerősebb formája érvényesül (Fama), azaz már a bennfentes információk is beépültek az árfolyamokba, akkor az előbb felvázolt forgatókönyv nem következhet be.
A helyzet igazi iróniáját az adja - tegnap ismét a jen túlzott erősödésén sopánkodtak -, hogy a gazdaság talpra állásához gyenge jen kellene a japánoknak. Mindezt ráadásul a jelek szerint úgy szeretnék elérni, hogy közben a jenben denominált értékpapírok nem veszítenek árfolyamukból.
Ehhez nem kis bravúrra lesz szükség.
