Osztogatás a jövőből
A kormány adakozó kedvében alighanem könnyelműen épített be a következő húsz év költségvetésébe olyan kiadásokat, amelyekkel az igencsak pangó lakáspiacot akarta élénkíteni. Valójában azonban csak az árakat hajtja feljebb, és a vagyonos réteget támogatja (ki tud minimálbérből törleszteni?) mindenki adójából, a jelzáloglevelek forrásoldali kamattámogatásának felemelésével.
A pezsdülés mindenesetre már érzékelhető. Hiszen épelméjű befektető rohan a 6 százalékos lakáshitelért a bankba, mert bárhová is teszi azt a pénzt, ennél csak többet hozhat neki. Aki teheti, túlhitelezi magát, a határ 30 millió forint is lehet.
A lakásárak pedig a mesterségesen idezúdított pénznek köszönhetően elkezdenek felfelé kúszni, ami csakis az ingatlannal már rendelkező, vagyis a vagyonosabb rétegeknek jó.
A hiteleket nem kell új lakások építésére fordítani, tehát itt az élénkítés nem valósul meg. Így támogatjuk a lakást cserélgetőket vagy a befektetőket és az ingatlantulajdonosokat, akik most az árat emelik, érezve a friss tőkét.
Az adófizetők pénze részben olyan rétegekhez kerül, amelyeknek már van. A haszon másik része a bankoknál landol, amelyek soha ilyen boldogan és biztosan nem tudhattak magukénak 7-8 százalékpontos marzsot, mint most. (Saját bevallásuk szerint is extraprofitot könyvelhetnek el.) Nem véletlenül szaladnak újabb jelzálogbankokat nyitni.
A növekvő hitelállomány és a fedezetéül kibocsátott jelzáloglevelek támogatása akár öt év múlva százmilliárdos költségvetési kiadást jelenthet, de ennél jóval több is elképzelhető.
Nem tűnik merész jóslatnak, hogy a költségvetési egyensúlyra figyelő kormány a lakástámogatást hamar megszünteti majd ebben a formában. Talán arra nem kerül sor, hogy egy tollvonással a felvett hitelek kamata is megváltozzon, ha a költségvetés nem bírja a terheket. Bár volt már példa erre is.
Lovas Judit
