A dongó és az aerodinamika

A képernyő nem sötétedett el, s a műsor színvonalán sem érződött a napi költségeket szorító takarékosság. Farkas Imre is nyugodt, láthatóan pontos elképzelése van arról, mit akar. Életben tartani és működtetni a Satelitet. Ő már valószínűleg tudja, miként, de e kényes pillanatban csak annyit árul el, több konstrukcióban gondolkodva, több irányban folyik tárgyalás. Teljes vagy részleges eladás, tőkeemelés egyaránt lehetséges. A vezérigazgató arra is lát reményt, hogy a semminél kicsivel többen ki tudjanak egyezni a Siemensszel, s így a folyó tárgyalásokat nyugodtabban tudják végigvinni. Farkas tehát nem ideges, bár tőle valószínűleg a pánikreakció volna meglepő: azt, hogy a dolgokat meg kell és lehet oldani, keményebb helyzetekben is megtapasztalta, ahogy a felelősség és fegyelem összefüggését is. Amikor 1985-ben a börgöndi helikopterezrednél karbantartó műszaki tisztként munkába állt, életekért vállalt felelősséget. A hivatásos katonaként eltöltött évek alatt nemcsak a szárnyalást szerette meg, hanem megtanulta azt, amiről odafent sokan hajlamosak elfeledkezni: milyen sok múlhat az apró csavarokon.

Noha a repüléshez hasonlóan bonyolult emberi és műszaki feltételek összehangolását kívánja a televíziózás is, első pályamódosításakor nem tévézésre készült. Lépésről lépésre járta végig a kilencvenes évek vállalkozó szellemisége által kínált utat, a biztosítási ügynökösködéstől a mára "önjáróvá" szervezett ruházati nagykereskedésen és a maga mögött hagyott ékszerüzleten keresztül annak a hangstúdiónak a kapujáig, amelyen - durván leegyszerűsítve a Satelit alakulásának történetét - megrendelőként lépett be és tévés vállalkozóként lépett ki. Énekesnő felesége első önálló lemezének készítésekor ismerkedett meg egyik mostani üzlettársával, Jankai Bélával, akinek az egykori Szív Tv-nél szerzett kereskedelmi televíziós tapasztalata mellé egy kisebb stúdióra elegendő felszerelése is volt. Lassan felfutó, stabil közönséget vonzó csatornát terveztek, felismerve, hogy a sokat szidott állami tévé negyven éve alatt kerültek jó műsorok is a képernyőre, s hogy a két nagy kereskedelmi tévé mellett helye lehet egy mosolygó harmadiknak: műsorszerkezetében és stílusában a hazai televíziózás klasszikus útján járó csatornának. A Satelit nézői táborában ma már minden más csatornához képest nagyobb arányt képviselnek a felsőfokú végzettségű, igényesebb, kulturális érdeklődésű értelmiségiek. Farkas szerint annak ellenére, hogy napi átlagban a közönség háromnegyedét viszi el a három nagy és a tévés reklámköltés 90 százalékát a két országos kereskedelmi, van létjogosultsága a kisebb televízióknak: nem véletlenül kapcsolnak naponta egymilliónál többen a Satelit műsorára. Erre építve a most túlélésért küzdő televízió idei programja a pénzügyi függetlenség megalapozása volt: kialakult célcsoportjukat szerették volna a Siemenszszel kötött, és - ezt Farkas hangsúlyozza - részükről mindenben betartott megállapodás védelmében bevezetni a hirdetési piacra.

Elvileg volna más kitörési út is: a csatorna ORTT-besorolását kereskedelmiről közműsor-szolgáltatóira változtatni. Ám ez látszólagos előny: a költségek sorából kiesne a műsor-szolgáltatói díj, sőt havi 300 ezer forintos állami támogatást is kaphatnának, ami azonban a felére csökkenő reklámidővel kieső bevételek csupán elhanyagolható töredékét kompenzálná. A médiatörvény csapdáiból kivezető utat a terület számos más vállalkozójához hasonlóan Farkas is EU-konform szabályozásban látja. A túlélés zálogát pedig egy a repülőskorszakot idéző megfigyelésben. Ha az aerodinamika szabályaiba behelyettesítjük a dongó paramétereit, a végeredmény az, hogy a dongó nem képes repülni. Csakhogy a dongó nem ismeri az aerodinamikát.

Acsay Judit