Fóris György: Végjáték előtti türelemjáték

"Ami most jön, az az idegek játéka lesz. Októberig igazából semmi nem fog történni, de közben is tudni kell fontos kis lépéseket tenni, nagyokat előkészíteni, és semmiképpen sem elveszíteni a türelmet. Aztán két hónapon belül minden iszonyúan felgyorsul majd" - jövendölte a napokban az Európai Bizottság egyik vezető beosztású bennfentese. Szavait egyfajta válasznak is lehet tekinteni a szlovén főtárgyaló megjegyzésére, aki legutóbb némileg méltatlankodva hánytorgatta fel, hogy benyomása szerint az egész csatlakozási folyamat egy "nem tárgyaló tárgyalássá" kezd válni?

De hát mi is történik igazából? A nevezetes tárgyalási menetrend - a road-map - azt jövendölte, hogy ebben a fél évben kezdődik meg a legvégére hagyott négy legérzékenyebb (mert többnyire leginkább költségérzékeny) fejezet vitája, utat nyitva az előtt, hogy az év végéig masnira lehessen kötni az egész csomagot. Hát akkor most van tárgyalás, vagy nincs?

A jelek szerint alapvetően két dolog zajlik éppen: intenzív "asztaltisztítás" a tíz esélyes tagjelölttel, hogy tényleg már csak a magfejezetek maradjanak ott a második fél évre. Másfelől ez utóbbi témáknál a lehetséges maximum kimondása már most időszerű - ez azonban egyes területeken egyelőre még behatárolt.

Az intézményi kérdéseknél azért, mert valóban nem lehet addig parlamenti helyeket elosztani - vagy a szavazásnál a minősített többséghez szükséges küszöbszintet pontosan meghatározni -, amíg nem egyértelmű, hogy hány tagja is lesz 2004-től az EU-nak. Addig csak a majdani felosztás elveiben lehet megegyezni, de a konkrét számokat csak a konkrét helyzet ismeretében lehet beírni. A költségérzékeny fejezeteknél - mint amilyen a közös agrárpolitika, a re-

gionális politika, meg persze maga a költségvetési szabályozás - egyre inkább az a gond, hogy a végösszegek kialkudása valahol óhatatlanul az egymással párhuzamos tételek (rubrikák) kölcsönös ismeretében lehetséges csak. A számszerű végalkuk ideje azonban még nem érkezett el.

Mert miről is van szó? Mindenekelőtt az alapkérdés az, hogy miként értelmezzék a 2006-ig terjedő időszakra 1999-ben, Berlinben megszabott bővítési kereteket. Juhász Endre magyar főtárgyaló mutatott rá ismét - legutóbb a tíz nappal ezelőtti tárgyalási fordulón -, hogy a berlini csomag éppenséggel lehetővé tenne egy szélesebb értelmezést, csak persze ehhez politikai akarat is kell. Ami most (még?) nincs. Ha "szélesebb" az értelmezés, abba már mindenképpen bele kell, hogy férjen a közvetlen agrártámogatás - főként, hogy elviekben immár az Európai Bizottság is elismeri bizonyos fokú létjogosultságát -, méghozzá magasabb támogatási szintről indulva, mint a most javasolt 25 százalék, és nem tízéves felfutással, hanem legfeljebb csak a következő (2007-ben kezdődő) költségvetési időszakig terjedően. EU-szakértők elismerik, hogy mindezt valóban akár ki is lehetne gazdálkodni a meglévő berlini keretszámokon belül is - ha megvan a politikai akarat. Ami (egyelőre?) nincs. Aztán itt az új tagországok költségvetési befizetésének ügye is. A bizottság úgy döntött, hogy az "egyszerűség kedvéért" nem évről évre növekvő fokozatos befizetési rátát javasol, hanem utólagos visszatérítést annak arányában, amennyivel az új tagok - például az első években még nem teljes mértékű támogatások híján - a csatlakozás előttihez képest kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnének. A jelöltek prüszkölnek: ők igenis befizetni is fokozatosan akarnak, hasonlatosan ahhoz, ahogy pénzt is csak fokozatosan kapnak majd a közös büdzséből. A dolog akár elfogadható is volna - ha adott rá a politikai akarat. Ám (egyelőre?) nem adott.

Magyarán: a csatlakozási tárgyalások a legfelkészültebbekkel abba a sajátos helyzetbe jutottak, hogy mivel nagyon jól haladtak idáig, egy kicsit "túl gyorsan" jutottak el a húsba vágó érdekeket érintő magkérdésekhez. Ahhoz a ponthoz, ahol már egyre inkább politikai szintű, egymással párhuzamos fejezeteket kölcsönösen számon tartó permanens alkuvá alakulhat át a végjátékként is emlegetett maratoni tárgyalás. És ami formailag akár már a nyáron is megkezdődhetne - de nem tud, mert (úgy van?) nincs még meg a politikai akarat.

Nem lehet meg, mert az EU-költségvetés fő eltartója, Németország finoman szólva is többesélyes parlamenti választásoknak néz elébe az ősz elején, és addig nincs olyan politikai vezetés Berlinben, amelyik bármilyen, súlyosabb pénzügyi kihatású állásponthoz, elvi - vagy pláne konkrét számokban kifejeződő - döntéshez áldását adná. Ráadásul lóg a levegőben más egyéb, szintén nem kevés költségvetési következményt produkáló kérdőjel is. A legfontosabb, hogy mi fog történni - bővítéstől függetlenül is - az EU eddigi közös agrárpolitikájával? Marad-e a jelenlegi közvetlen támogatási rendszer, vagy radikális váltás következik, az egyéni gazdák helyett a vidékfejlesztés támogatására téve a hangsúlyt? Az Európai Bizottság a nyáron tesz közzé ez ügyben egy "félidős jelentést", ami azonban még aligha fog radikális javaslatokat is tartalmazni, míg több tagállam is szeretne a reformok várható irányáról tiszta képet kapni még azt megelőzően, hogy kimondanák a végső szót a mostani tagjelölteknek beígérendő támogatási rezsimről.

Szóval mindaddig, amíg ezek valamelyest tisztázódnak, marad az elvek és mechanizmusok egyre aprólékosabb kitárgyalása, meg a netán asztalon lévő "egyebek" eltakarítása. (Magyar térfélen is akad még ilyen: a kezdetektől fogva - új médiatörvény híján - hurcolt audiovizuális "beszállhat" majd a négy "magfejezet" mellé ötödiknek, alkutényezőként.)

Az októberig tartó részleges kivárás persze távolról sem jelenthet tétlenséget. Az Európai Bizottság mindeközben gőzerővel készíti majd újabb országértékelését, amely az októberi brüsszeli EU-csúcs számára nem kevesebbet készül kimondani, mint hogy felkészültség tekintetében mely tagjelöltekről mondható el, hogy részükről már tényleg csak a konkrét csatlakozási tárgyalás lezárása van hátra, minden egyéb téren késznek tekinthetők. Gyanítható, hogy egy ilyen bizonyítvány elnyeréséhez még a magyar térfélen is akadnak hátramaradt teendők.

Minderről mondta azt egy bizottsági illetékes a napokban: "Október után két hónap alatt igen fajsúlyos kérdésekben kell tudni nagyon gyorsan haladni, ha decemberben Koppenhágában zárni akarunk. De ez csak úgy lehetséges, ha akkor már lényegében semmi más nem vonja el a figyelmet." Végjáték előtt tehát némi türelemjáték. És sok aprómunka. Még fél év.

A csatlakozási tárgyalások a legfelkészültebbekkel abba a sajátos helyzetbe jutottak, hogy mivel nagyon jól haladtak idáig, egy kicsit "túl gyorsan" jutottak el a húsba vágó érdekeket érintő magkérdésekhez. -->