Háttérbe szorult adatok

Ha egyáltalán még lehetett, a második választási forduló előtt még inkább háttérbe szorultak a makrogazdasági hírek, pedig nem egy közülük igen érdekes folyamatokról számolt be. Az ipari termelés részletes adatai, illetve a fizetési mérleg végleges számai már viszonylag kevés újdonságot hoztak.

Az egykor húzószektornak számító ipar továbbra is stagnálás közeli állapotban van, ami meghatározza az exportteljesítményt is. A folyó mérleg hiánya (a végleges szám egy kicsit még az előzetesnél is nagyobb deficitet jelez) arra enged következtetni, hogy talán megindult a vállalati készletfeltöltés és a beruházási tevékenység. Ez reményt adhat az exporttevékenység következő hónapokban történő fellendülésére. A pesszimistább elemzők szerint az időarányos folyó hiány nem azért a legnagyobb az elmúlt 12 évben, mert a külső konjunktúra ideiglenesen egyensúlyromlást eredményez, hanem egyszerűen a gyors bérkiáramlás okozza az importtöbbletet.

Kétségtelen, a keresetstatisztika alátámaszthatja a vélekedést, hiszen az év első két hónapjában tíz százalék feletti reálkereset-növekedést regisztrált a Központi Statisztikai Hivatal. A soha nem látott ütemű növekedés kifejezetten a költségvetési szektorban meglódult keresetek következménye. Ebben a szférában a reálkeresetek 21 százalék felett nőttek. Mindez rendkívül egyenetlenül történt, hiszen a közigazgatásban 42 százalék feletti volt a nettó béremelkedés, több mint kétszer akkora, mint az államháztartás más területein. Jóval visszafogottabban, mindössze 7,4 százalékkal bővültek a reálkeresetek a versenyszektorban, ahol a közszférában megvalósuló dinamikához igazodás korlátjaként fogható fel a termelékenységnövekedés jóval kisebb mértéke, illetve a minimálbér-emelés okozta többletterhek enyhítése. Ráadásul a 25 százalékos minimálbér-növekedés miatt - csakúgy, mint tavaly - most is a valósnál nagyobb keresetnövekedést mutat ki a KSH. Ez azt jelenti, hogy a két szektor reálbér-dinamikája között 3-4-szeres különbség alakult ki.

Az Európai Unió ipari termelésének alakulása megosztotta a szakértőket. A januári stagnálás után februárban 0,2 százalékos volt a havi növekedés, ami kétségtelenül javulást jelent, de a piaci várakozásoktól elmaradt a dinamika. Az integrációban növekedett viszont az infláció, márciusban 2,5 százalékos volt a fogyasztói árindex. Az emelkedés elsősorban az olajárak növekedésének köszönhető.

Közös viszont a két adatban, hogy a gazdaságpolitikusok és a piaci szakértők egyaránt optimisták a jövőbeli folyamatokat illetően. Az ipari termelés esetében az Egyesült Államokban beindult konjunktúra húzóhatásában bíznak. (MI)