Kecskés Ágnes: Kisiklás a síneken
Kezdetben volt a villamos, most meg itt a sín. A fővárost nyolc éve közösen irányító szabad demokraták és szocialisták koalíciója több-kevesebb zökkenővel ugyan, de működött, míg a használt hannoveri villamosok miatt tavaly csaknem kenyértörésre került a sor. A szakmai vita hamar politikaivá vált, az SZDSZ hetekig fenyegetőzött is a szakítással. Végül azonban kénytelen volt meghátrálni, mert a szocialistáknak eszük ágában sem volt engedni, s nélkülük nem lehet vezetni a várost.
A mostani villongás kiindulópontja, ha lehet, még a villamosnál is nevetségesebb. A 300 milliárd forintos költségvetésű főváros közgyűlése már kétszer nekirugaszkodott, mégsem sikerült a büdzsé módosítása, mert a koalíciós partnerek nem tudnak megállapodni egy 350 millió forintos villamossín-felújításban. Közben mindkét fél nehezen megkérdőjelezhető szakmai érvek tucatját sorakoztatja fel. És egyik sem akar engedni. Mindkettő tagadja, hogy a vitának köze lenne az országos politikához.
Nehéz lenne azonban elhessegetni a gondolatot: épp kormányt készül alakítani az a két párt, amelynek fővárosi frakciói a rákospalotai síneken huzakodnak. S hogy pontosan mit látunk? A nagydarab MSZP táncoltatja izmait, hogy mutassa, nála az erő? Vagy a kis SZDSZ fricskázza a szocialisták orrát, jelezve, többé nem kell engednie, ha nem akar? Mert most a kocka fordult, s nélküle nem lehet vezetni az országot.
Ami azt illeti, a jelen helyzetben a koalíciós megállapodás előtti kölcsönös erőfitogtatás az optimistább verzió. A borúlátóbbak ugyanis nem sok jóra következtetnek abból, hogy két egymásra utalt párt ilyen eltökélten védelmezi a másik ellen saját álláspontját.
