Külföldi lapszemle

Financial Times

A reálaktívák inkább vonzzák a befektetőket, mint az értékpapírok. Az ingatlanok különösen csábítóak. Míg a 80-as, 90-es években érdemesebb volt gyorsan növekvő vállalatok részvényeit vásárolni, mostanra úgy tűnik, a jegybankok hajlandók kamatcsökkentéssel kiemelni a gazdaságot a gödörből, s ez az infláció feléledésére utal. Az így keletkező likviditás befektetési lehetőséget keres. Az ingatlanokhoz és a nyersanyagokhoz képest a hagyományos részvények értéke most nem kedvező. A műszaki fejlődés és a globalizáció a vállalatok számára megnehezíti termékeik árának emelését. A monetáris hatóságok most az infláció alakulására figyelnek. Az ingatlanok és a nyersanyagok árának alakulása rossz mutató a jegybankok számára. Pedig az ingatlanárak emelkedése a háztulajdonosok bőkezűbb költekezése révén növeli a fogyasztói keresletet. A reálaktívák árának legjobb összefoglaló jelzője a kötvények árfolyama, mert a kötvénypiac érzékeny az egyes országok inflációjának jeleire. Úgy tűnik, most fokozódtak az inflációs félelmek. De még nincs vészhelyzet.



The Wall Street Journal

Nemrég a telekommunikációra fordított kiadások voltak az amerikai gazdasági növekedés forrásai. A túlhajtás azonban elkerülhetetlen volt. A New York-i főügyész az egyik, értékpapírok értékelésével foglalkozó cég guruját tenné felelőssé amiatt, hogy olyan sokan fektettek be telekommunikációs papírokba. Pedig az igazi tettesek a szabályozó hatóságok. A hálózat kialakulása előtt a csipek és a szoftverek mentesek voltak a szabályoktól. A digitális forradalom már szembekerült a szövetségi távközlési bizottsággal és a kongresszussal. A bajt jól mutatja az AT&T Hail Mairyjének esete a szélessávú kábellel. A törvényről azt feltételezték, hogy szabaddá teszi a telekommunikációt és megszűnik a különbség a helyi és a távolsági hívások között. Már 15 hónappal ezelőtt rámutattunk: a széles sáv szabályozása a gazdasági feléledést fenyegető veszély. Az internet helyét ma a kalózkazetták foglalják el.



Handelsblatt

A lausanne-i egyetem gazdaságkutató intézete hétfőn lejjebb sorolta Németországot a vezető ipari országok sorában. Ahogyan a labdarúgásban, ennek is két oka lehet: vagy mások jobban játszanak, vagy az edző rossz. Schröder szavai nem elegendőek, tettekre, vagy legalábbis meggyőző elképzelésre van szükség. Az okok ismertek: az adók túl magasak, a munkaerő piaca merev, a bürokrácia drága és elfojtja a kezdeményezést. Schröder választási programjában nincs meggyőző válasz a kérdésekre. Kihívója, Stoiber sem nyújt erőteljes alternatív programot vele szemben. De a jelenlegi kancellártól eltérően ő felismerte az ország versenyképességének kérdéses voltát. A megoldás irányáról is helyesen gondolkodik.