Mester Nándor: Karizmatikus cégvezetők kora

Viharra vált a tavaszi szellő ezekben a hetekben a cégek főnöki irodáiban. Közgyűlési hullám idején ez már csak így van. Jön a kedvezőtlen jelentés, és az alkalmatlannak vélt vezetők egykettőre kívülről szemlélhetik a fejleményeket. Megtehetném, hogy itt most hosszasan felsorolom a menesztetteket, de ez kevéssé érdekes. Nézzük inkább azokat a külföldieket (kiragadott példák), akik megtartották vagy megtarthatják széküket, és vizsgáljuk meg, mi az, ami segített-segíthet nekik ebben a küzdelemben.

Napjaink technológiai nagyasszonya, a Hewlett-Packard élén álló Carly Fiorina arcán bizonyosan nehezen marad meg mostanában a púder. Mind a részvényesek, mind a Compaq részéről heves támadások érik amiatt, hogy úgymond félrevezette őket a tervezett fúzió számszaki vonzataival kapcsolatban. Az egészet ellenző Walter Hewlett ügyvédje pedig azt vágta a képébe, hogy hazudott, amikor a jövő évi eredményekre vonatkozó pénzügyi becslésekről faggatták. Fiorina karizmáját mutatja, hogy képes volt átverekedni magát a kényelmes önállóságot akaró, az egybeolvadást vereségként megélő igazgatósági vezetőkön. Széke akkor kerülhet veszélybe, ha a bíróság megállapítja - mint tudjuk, Walter Hewlett pert indított - a tudatos dezinformációt. Ezzel ugyanis semmissé nyilváníthatják a márciusi közgyűlési szavazást, amelyen nagyon kis többséggel, de a fúzió mellett foglaltak állást a résztvevők.

"Eltitkolási vádakból" a General Electricnek is kijutott, kivált, mióta az Enron-botrány kipattant. A részvényesek feltárulkozást sürgetnek, hogy legalább ők tudhassák, mi zajlik a színfalak mögött. Különösen rosszul esett nekik, hogy hiába maradt talpon az óriás, a részvények értéke már hónapok óta folyamatosan esik.

Kit vesznek elő? Jeff Immeltet, aki a nemrég leköszönt Jack Welchet váltotta tavaly tavasszal. Utóbbi sem indult valami fényes helyzetből, amikor húsz éve a GE élére került, de kiforrta magát. Sokszor azt is elfogadták tőle, ha nem futott olyan gyorsan a szekér. Hogy miért? Volt átütő ereje, kisugárzása. Erre szokták azt mondani, hogy minden zenész képes eldirigálni egy zenekart, ha éppen sürgősen ki kell állni a társak elé. Karmesternek azonban születni kell.

Immelt is lehet ilyen, de még nem az. Most még arra kell összpontosítania, hogy beváltsa ígéretét, és Welchhez hasonlóan két számjegyű éves növekedési ütemet érjen el. Ezt egyébként nem csupán a közgyűlési teremben, hanem az épület előtt is követelték tőle. Ott több száz nyugdíjas (volt GE-alkalmazottak) tüntetett amiatt, hogy Immelt és csapata nem fordít elegendő figyelmet rájuk. Immelt eközben bent úgy viselkedett, mint egy sztár: aláírásokat osztogatott, csábosan mosolygott, majd imádkozott a színpadra siető pappal együtt. Showman volt, nem erőt sugárzó cégfőnök. Lehet, hogy ezt később megbánja.

Most pedig keljünk át a nagy vízen, és érjünk partot Franciaországnál. Két dolog kívánkozik a gall újságok címlapjaira mostanában: ki lesz az elnök, és mi lesz a Vivendivel. Előbbinél két választás van. A "jobb" és a "még jobbra lévő". Utóbbinál is két lehetőség van, de micsoda különbséggel: átszervezni, vagy leválasztani. Ezt a dilemmát éli át manapság a közműszolgáltatóból média- és távközlési mogullá alakuló Vivendi főnöksége, élén Jean-Marie Messier-vel, akit füttykoncert fogadott a közgyűlésen. Az ötezer részvényes zöme azért tüntetett, mert 70 százalékkal zuhant a papírok értéke az elmúlt két évben, amióta a Vivendi megjelent Hollywoodban, illetve megkezdte globális médiabirodalmának kiépítését.

"Kiváló belső fejlődésen mentünk keresztül, sokkal jobbak a mutatóink, mint tavaly ilyenkor voltak. De a piac még nem képes felmérni igazi képességeinket, egyszerűen nincs mihez viszonyítani" - próbálta megnyugtatni a hallgatóságot Messier. Csomagolj! - kiabálta több ember. A főnöknek csak egy ironikus gesztusra futotta: azt kérte a rendezőktől, hogy kapcsolják ki a fűtést, hátha lecsillapodnak a kedélyek. Később azonban igazán fordított a hangulaton. Megtette azt, amit kevés vállalatvezető: beismerte, részben ő és közvetlen társai is hibásak abban, hogy a profilváltás során túl sok kölcsönt vettek fel, és nem mindent úgy alakítottak át, ahogy azt kellett volna. Tapsot nem kapott érte, de legalább meghallgatták.

Messier-nek egyébként - mint ahogy más vállalatvezetőknek is - egy általánosabb váddal, a behódolással is szembesülnie kell. Franciaországban is sokan vannak olyanok, akik szerint a globális céggé válással elárulta a francia nemzeti érdekeket, a híres filmipart.

Messier-t krónikus felvásárlónak, cégfalónak is szokták nevezni. A fűtött hangulatú közgyűlésen nyilván ezért is mondta: "Nyugodjanak meg, az idén nem tervezzük vállalatok bekebelezését." Lehet, hogy elhitték neki a bent ülők, de a kinti dühödt tüntetők, a Canal Plus alkalmazottai aligha. A nagyfőnök éppen egy héttel azelőtt távolította el ugyanis a tévécsatorna első emberét, és megszorításokat jelentett be. Talán nem véletlen, hogy Messier nem akart találkozni velük, és a hátsó ajtón távozott.

Nem futott el, viszont tanácstalannak mutatkozott a német Bayer AG vezérkara. Ez is van olyan rossz, ezt biztosan nem tanítják a menedzserkurzusokon. Legfeljebb negatív példaként. Miről van szó? Európa második vegyipari nagyvállalata az első negyedévben a vártnál is gyengébben szerepelt. Ez még nem meglepő. A piac azonban rossz néven vette, hogy a főnökség az éves közgyűlésen egyszerűen elzárkózott a jövőre vonatkozó elképzelések taglalásától. Valamiféle vezérfonalat hiányolt mindenki, útmutatást az év hátralévő részére. Ehelyett egy lila magyarázat következett a ködös globális kilátásokról és a kiszámíthatatlan folyamatokról. Mindeközben bejelentették, hogy folytatják az óriás karcsúsítását és átszabását. A vezérigazgatóval kezdték: Manfred Schneidert felfelé buktatták, kinevezték a felügyelőbizottság elnökének. Helyére a talán energikusabb Werner Wenninget tették, aki egy négyágú (egészségügyi, vegyipari, polimer- és agrokémiai) holdinggá akarja átszervezni a mostani vállalatot. Wernerre hálátlan szerep hárul. Neki kell ugyanis levezényelni a 2005-ig tartó, mintegy kétmilliárd eurós megtakarítási programot. Ezt el kellett fogadtatni a részvényesekkel. No nem formálisan, inkább csak a támogatásukat kellett megnyerni. Elődjéhez képest azonban nagy előnye - mondják a helyi megfigyelők -, hogy hosszabb távú gondolkodásban sokkal magasabb osztályzatot érdemel. Nem a "megmagyarázós" vezetők közé tartozik, hanem a rögtön kiutat keresők táborába. Nem viselkedik, hanem hat. Ez nehezebb, mint produkálni magát, de kifizetődőbb. Másként lehet, hogy jövőre ő is átkerül a felügyelőbizottságba.