Oszlay Péter: Közgyűlési kiskáté

Minél kisebb egy részvény forgalma a tőzsdén, annál nagyobb balhé van a közgyűlésen. A legeslegmodernebb magyar közgazdaságtan eme törvényszerűsége látszik kikristályosodni, ha az itteni cégek részvényesi összejöveteleinek ez évi tapasztalatait összegezzük.

Mióta az olyan részvényekkel, mint a Pick, a Zalakerámia, a TVK vagy a Pannonplast már szinte csak elvétve kötnek üzletet a Budapesti Értéktőzsdén, azóta biztosan lehet arra számítani, hogy tulajdonosaik egymás idegeire fognak menni a közgyűléseken. Az ingyencirkuszra vágyó kívülállók jó esetben valóságos szappanoperákat szórakozhatnak végig. A Pick például az idén már lassan átevickél a két számjegyű tartományba közgyűléseinek számát tekintve.

Minél nagyobb a fő tulajdonos részesedése, annál nagyobb osztalékot szavaznak meg. Kivéve, ha nem, de hát a kivételek erősítik a legeslegmodernebb közgazdaságtan szabályszerűségeit. Az osztalékfizetéshez persze nem árt, ha nyereséges a cég, de ez sem feltétel. Az eredménytartalékra bármikor lehet hagyatkozni, már ha van benne valami.

Minél nagyobb az osztalék, annál valószínűbb, hogy az adott cég egyszer csak eltűnik a tőzsdéről. Ebben első ránézésre semmi ráció nincs, de azért jó, ha tudjuk, s ráadásul a néha meglehetősen unalmas magyar tőkepiacba valamiféle misztikus ízt csempész be.

Minél inkább Molnak hívnak egy céget, annál több kisrészvényes szólal fel a közgyűlésen. A kisrészvényesek amúgy is hajlamosak aktivizálódni, ha valami gáz van. A gáz pedig ugye még a Molnál van.

Minél jobban szereti egy cég a kisrészvényeseket, annál inkább az isten háta mögött tartják a közgyűlést. Ez a legeslegmodernebb tétel ugyan még bizonyításra vár. Igaz, jó esély van arra, hogy senki sem fogja bebizonyítani. Talán nem is igaz.