Kényszerhelyzetekben

Lomnici Zoltán legfelsőbb bíróvá választása - az a körülmény, hogy mindössze három képviselő szavazott ellene - jelzi: a pártok vérzivataros körülmények közepette is képesek fontos kérdésekben konszenzusra jutni. A jelenség nem újszerű, hiszen az előző, barátságosnak nem minősíthető ciklusban is nemegyszer idejében megszülettek a kompromisszumok. (Rendre ez történt az Alkotmánybíróság lejáró mandátumú tagjainak pótlásakor.)

Ezzel azonban rögvest befejezhetjük az elmúlt napok felemelő eseményeinek sorolását. A D-209-es sztori fejleményei igazolták várakozásainkat, miszerint bal és jobb a továbbiakban azon munkálkodhat, hogy (egyfelől) elmismásolja a történtek következményeit, illetve (másfelől) maximálisan kihasználja a bennük rejlő politikai lehetőségeket. A pártok egyetértettek abban: mindkét, az ügynökügy szellemében kezdeményezett vizsgálóbizottság létrehozásáról indokolt a házszabálytól eltéréssel vitázni, ami lehetővé teszi, hogy a testületeket röpke egy-két héten belül megalakítsák. A szocialista-liberális tábor éveken át hangsúlyozott demokratikus érzékenysége kizárta, hogy az ellenzéket akadályozzák - igaz, módosító indítványokkal még billenthetnek az eredeti irányokon -, így szembe kell nézniük mindazzal, ami a testület munkája alatt a hírek közé kerül.

Ezek után a baloldalnak ügyeket kell kirobbantania és vizsgálóbizottságokat kell kezdeményeznie - akár hasonló, akár más témákban. A sorba illeszkedik a szocialisták harsány akciója Orbán Viktor vagyongyarapodásának vizsgálatára, s persze ide tartozna az ügynöktörvénnyel kapcsolatos elképzelések menedzselése is. Ez utóbbi érdekessége, hogy a koalíció kezdeti lendülete gyorsan elapadt. A nehézkesen benyújtott tervezet visszavonása - és az a bejelentés, miszerint az elképzelésekről a nyári rendkívüli őszi ülésszakon nem tárgyal a parlament - az alkotmányossági nüanszokon túl akár arra is utalhat: a baloldal abban bízik, hogy a történet a nyári kánikulában elsikkad. E reményt táplálhatja, hogy a felmérések szerint a polgárok meghatározó részének esze ágában sincs a kormányfő lemondását forszírozni.

Jelen pillanatban tehát az a kérdés, hogy a mondandóját napról napra ismételgető jobboldal üzenetei kifulladnak-e, vagy ellenkezőleg, megülepednek a széles tömegek tudatában. (GA)