A túlköltekezésnek ára van

n Az amúgy romló adatok sorában a 2,9 százalékos első negyedévi GDP-növekedés akár tisztességes érték is lehetne. Az európai országok többségében tavaly még recessziós jelek voltak, és az idei első félévi adatok a stagnálást alig meghaladó növekedést jeleztek. Ha azt mondjuk, hogy Magyarország általában kétszer olyan gyors ütemben növekedhet, mint Németország, akkor a 2,9 százalék ezt még túl is teljesíti. Csakhogy a bővülés rendkívül kedvezőtlen szerkezetben következett be, az import üteme meghaladta az exportét, a beruházást szinte csak az állam serkentette, a háztartások fogyasztása pedig példátlan módon 8,1 százalékkal, a GDP-t jóval meghaladó mértékben nőtt az első negyedévben.

Kifejezetten csúnya adat az ikerdeficit, az államháztartás első félévi 501,1 milliárd forintos és a folyó fizetési mérleg májusi 443 millió eurós (valamivel több mint 1,4 milliárd eurós öthavi) hiánya. Nincs viszont benne semmi meglepő. Az állami kiadások példátlan felfutása a választások előtti hónapokban meghozta gyümölcsét, kiürítette az államkaszszát, felpörgette az importot.

A romlás arra az időszakra esik, amikor még az Orbán-kormány volt hatalmon. A Medgyessy-kormány száznapos programja az egyensúlyjavulás szempontjából kevés jót ígér. A jövedelemkiáramlás a közalkalmazotti béremelésekkel, az adójóváírás emelésével és egyéb népjóléti intézkedések meghirdetésével tovább gyorsul. Ezért az államháztartási, fizetési mérlegadatok nyilván romlást mutatnak majd. Az új és alig teljesíthető 678 milliárd forintos államháztartási deficit-előirányzat és a 2002-re várható - felfelé korrigált - 2,5 milliárd eurós fizetési deficit mindazonáltal még nem tükröz Bokros-csomag előtti állapotot. A gazdaság lényegesen jobb állapotban van, mint akkor volt.

A romlás megfordítása alapvetően két dologtól függ. Attól, hogy a kormány képes lesz-e 2003-ra olyan költségvetést kidolgozni, ami már nagyobb összhangot tükröz a bevételek és kiadások között, illetve hogy beindul-e a régóta várt nemzetközi fellendülés. Kedvezőbb nemzetközi környezetben persze a kormány mozgástere is nagyobb lehet, bár a száznapos program költségnövelő hatása igencsak áthúzódik a jövő évre is.

Ugyanakkor az európai uniós tagság várható közelsége, a GDP-arányosan maximálisan 3 százalékos hiányt előíró maastrichti kritériumok ésszerű időben történő teljesítésének igénye feltehetőleg nagyobb szigorúságra sarkallja a kormányt. (Most a deficit, uniós számítási módszerek szerint, jóval meghaladja a 6 százalékot.)

Milyen nemzetközi környezettel számolhatunk? Az Egyesült Államok gazdasága, a sorozatos vállalati botrányok és a tőzsde sanyarú állapota ellenére, növekszik. Az USA gazdasági minisztériuma felfelé korrigált adatai szerint a bruttó hazai termék az első negyedévben 6,1 százalékkal gyarapodott, ez a legjobb háromhavi teljesítmény 1999 óta, amikor 8,2 százalékot jegyeztek fel. Az infláció és a kamatok alacsonyak, az értékesítés magas szinten mozog, a munkanélküliség csökken. A szakértők szerint az első negyedévi magas ütem aligha tartható, de az év további részében is elérhető a 3 százalék körüli gyarapodás. Igaz, a dollár látványos zuhanása kedvezőtlen színben tünteti fel az amerikai gazdaságot, de jól jön az ottani exportőröknek, a belső árszínvonalra pedig alig hat az USA gazdaságának viszonylagos zártsága miatt.

Az euróövezetben és ott is főként Németországban, amelytől elsősorban Magyarország gazdasága függ, már kevésbé jó a helyzet. A HWWA hamburgi gazdaságkutató épp a minap jelentette be, hogy az euró árfolyam-emelkedése miatt lefelé módosítja eddigi, 0,7 százalékos növekedési prognózisát. A berlini kormány ennél alig nagyobb, 0,75 százalékos expanziót prognosztizál. Az unió más országaiban is többé-kevésbé hasonló a helyzet. A gyorsabb növekedésben reménykedőket lehűtötte több, a hét elején közzétett euróövezeti vállalati közvélemény-kutatás eredménye. Ezek arról tanúskodnak, hogy az iparvállalatok nem számolnak a beruházások növekedésével, és inkább kedvezőtlennek, rossznak ítélik megrendelésállományukat.

Ez persze még korántsem zárja ki az enyhén gyorsuló növekedés lehetőségét, de elhalványítja annak reményét, hogy a külföldről érkező impulzusok hatására a magyar gazdaság gyorsan kinövi a deficitet.

Boronkay Tamás