Dezinfláció, kamatemelés

Az elmúlt hét úgy indult, hogy a jegybank monetáris tanácsának akuális ülésével kapcsolatban csak az volt a kérdés: a borzasztó makrogazdasági számok után mennyivel emelkedik a kamatszint. Végül a legvalószínÛbbnek tartott 50 bázispontos srófolás következett be. Az alapvetÕen a forintgyengüléssel magyarázott lépés talán kicsit elsietett volt annak fényében, hogy a remélt árfolyam-erÕsödést nem váltotta ki, viszont a hatalmas kellemes meglepetést keltÕ inflációs adat hatására szinte azonnal korrigált a devizapiac. Júniusban mindössze 4,8 százalékos volt az éves drágulás mértéke, pedig a piac az 5,6 százalékos májusi szinthez képest csak 0,1-0,4 százalékpontos dezinflációra számított. Szinte kizárólag az idényáras termékek (fÕként zöldségek) okozták a váratlan eredményt, így egyelÕre bizonytalan, hogy mennyire lesz tartós a trend. Az elemzÕk többsége nyár végéig lassú csökkenést, stagnálást vár, utána pedig emelkedést. Ennek oka, hogy tavaly Õsszel, tél elején igen kedvezÕ hatások segítették a dezinflációt, ilyen mértékÛ jótékony külsÕ hatásra az idén nem nagyon számíthatunk. Ráadásul a piaci mozgások által leginkább befolyásolt, keresletérzékeny termékek esetében (például a szolgáltatások körében) nem nagyon lehet komoly dezinflációra számítani ilyen mértékÛ bérkiáramlás mellett. A száraz nyár az élelmiszerek körében jelent újabb árnövekedési kockázatokat.

Ezek a kockázatok azonban már a csütörtöki adatok elÕtt is ismertek voltak, így nem csoda, hogy a legtöbb elemzÕ lefelé módosította decemberre vonatkozó elÕrejelzését. Így a szakértÕk újra jó esélyt adnak arra, hogy év végére 5,5 százalék alatt maradjon az infláció,

vagyis teljesüljön a jegybank célkitÛzése. Ezt segíti a tv-elÕfizetési díjak eltörlése is, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal által alkalmazott - és nemzetközi szinten egyeztetett - módszeren belül ez önmagában 0,2-0,3 százalékponttal csökkenti majd az árindexet.

A kedvezÕ inflációs adat megjelenésének hetére lett idÕzítve a külkereskedelmi mérleg májusi egyenlegének közlése is. Ez jóval kedvezÕbb képet árul el a külsÕ egyensúlyról, mint az egy héttel korábban megjelent folyó fizetési mérleg árumérleg sora. Komoly ellentmondás feszül egyébként a két mutató között, hiszen az áruexport és az importdinamikák különbségébÕl számított nettó kivitel mutatónak még az elÕjele sem egyezik. Erre a jelenségre egyelÕre nincs magyarázat, így elgondolkodtató, hogy érdemes-e 2003-tól a folyó mérlegbe a külkereskedelmi mérleget beemelni... (MI)