Egy nagy kínnal kevesebb

Rendkívül kínos az önmagát oly szívesen éltanulónak minősítő Magyarország számára kizárólag Románia társaságában szerepelni az EU-csatlakozás valamely kérdéskörében, hiszen keleti szomszédunk biztosan nem kerül be az első bővítési körbe. Tegnaptól kezdve ezzel a kínnal már nem két, hanem csak egy területen kell szembesülniük a magyar belépés körül szorgoskodóknak - sikerült végre lezárni az audiovizuális fejezetet, amit Bukarestet és Budapestet kivéve mindenki más félretett már (bár a magyar - és a román - SAPARD Hivatalt, szemben valamennyi más tagjelölt hasonló intézményével, még mindig nem akkreditálták, úgyhogy a kín másik forrása megmarad).

Apró szépséghiba csupán, hogy a fejezetzáráshoz végül az Európai Bizottság és a dán elnökség jóindulatú (vagy legalábbis nem rosszindulatú) hozzáállása is szükséges volt. A témakör hosszú ideje egyetlen problémás területét jelentő, az előző ciklusban belpolitikai okok miatt elmaradt médiatörvény-módosításba ugyanis olyan változtatások kerültek képviselői kezdeményezésre, amelyek ellentmondtak a kormány és Brüsszel háttérben zajló, informális egyezkedései eredményének, s más fejezetekben előfordult már, hogy kisebb "bűnök" is elegendőek voltak a lezárás késleltetéséhez.

A jövőre nézve azonban legalább egy nagy tanulságot is hordoz magában a "majdnem malőr" (ha kizárjuk azt a lehetőséget, hogy a kormány voltaképpen nem is bánta olyan nagyon a magyar nyelvű műsorok kötelezően előírt arányát növelő képviselői indítványt, csak saját maga nem állhatott vele elő, éppen a Brüsszelnek tett ígéretek miatt). Felhívja ugyanis a figyelmet arra, hogy a csatlakozás közeledtével, illetve az uniós döntéshozatal reformjával párhuzamosan Magyarországon is mind nagyobb szerep jut a parlamenti képviselőknek az EU-politika alakításában - márpedig egy képviselő számára nem áll rendelkezésre olyan hatalmas szakértői apparátus, amely képes lenne egy módosítási javaslat minden összefüggését és következményét idejében feltárni. A tagországok már hozzászoktak ahhoz, hogy a (nemzeti és európai) parlamenti képviselők időnként nem a legszakszerűbben, néha mégis ügydöntő módon "nyúlnak bele" egy-egy témába - mint történt az például a vállalati fúziók uniós szabályozásának tervével, amelyet az eurohonatyák ellenállása buktatott meg (bár ott is felmerült, hogy esetleg kormányzati hátszéllel, a német kormány jóváhagyásával született meg a vétó). Alighanem ez az EU demokratikus legitimitásának az ára.