Későn kapcsolt a távközlés

A dotcomcsőd csak kis szappanbuborék volt, úgy is mondhatni, bemelegítő a távközlés mára kialakult világméretű robbanásához - vélik ma már a szakma elemzői. Az ágazat cégeit nemcsak az együttvéve már ezermilliárd dollárra rúgó adósságállomány sújtja, hanem az a szégyenfolt is, amit a könyvelési csalással 3,8 milliárd dollárnyi költséget eltüntető WorldCom ejtett a szakma becsületén. Az ekként az üzleti világ legnagyobb csődjét produkáló iparág pályázhat a Guinness Rekordok könyvébe való bekerülésre.

A hírekben ma már egyre kevesebb a dotcomvállalkozások kudarcáról szóló beszámoló, előbb-utóbb hatékony megoldást kell találnia a távközlésnek is a gödörből való kikászálódásra. Ez azonban nem ígérkezik egyszerűnek, hiszen ellentétben a sok esetben csak papíron létezett dotcomcégekkel, itt "hús-vér", évtizedek óta működő vállalkozások sorsáról kell dönteni. Olyanokéról, amelyek nem a levegőt akarták eladni drága pénzért, hanem a dollármilliárdokért létesített, sokszor a versenytárssal párhuzamos hálózatukra épülő újabb és újabb szolgáltatásaikat. Ezekről jó darabig azt hitték, hogy az életben is olyan ütemben bővülhetnek, mint a piackutató cégek előrejelzéseiben. Ismert, hogy hány becslés született arról, milyen gyorsan eljön a harmadik generáció (3G) korszaka, s vele együtt a Kánaán az addigra már nyakig eladósodó szolgáltatók számára. Ám az élet egyelőre nem igazolja ezeket a várakozásokat, sőt egyre több társaság dönt úgy, hogy kiszáll a 3G-ből.

A kiútkeresésben előreláthatólag más megoldás adódhat a tengerentúli és más az európai távközlési társaságoknak. Más kiutat kell keresnie a szolgáltatóknak, és mást a berendezésszállítóknak, annak ellenére, hogy itt valóban érvényes az "együtt sírunk, együtt nevetünk elv". Az amerikai szolgáltatótársaságok élhetnek az ottani csődvédelmi lehetőséggel. Az adósságtörlesztés azonnali terhe alól megszabaduló cégek könnyebben nyúlhatnak a tarifacsökkentés eszközéhez. Ez viszont a piacon tevékenykedő többi társaságot hozza előnytelen helyzetbe, s juttathatja hasonlóan csődbe. Szakértők szerint a tengerentúlon hoszszabb távon az egykori Baby Bellek mai utódai maradhatnak életképesek, ők birtokolják "az utolsó mérföldet" az előfizetői kapcsolatban.

Nyugat-Európában még alig kezdődött meg az akkoriban visszafordíthatatlannak gondolt liberalizáció, sokan máris a visszarendeződés jeleit látják. Az egykori monopolszolgáltatók - a 60 milliárd eurós terhet cipelő France Telecom, illetve a 70 milliárdjával adósságcsúcstartó Deutsche Telekom - biztosak lehetnek abban, hogy nemzeti kormányuk nem hagyja veszni őket. A fájdalmas átalakítást, adósságleépítést azonban még így sem kerülhetik el. Utóbbira megoldást a külföldi érdekeltségeik eladásában, a hazai piaci helyzetük megerősítésében találhatnak. Az ebben rejlő monopolizációs csapda úgy kerülhető el - vélik az elemzők -, ha a kormányok a nagy segítségnyújtásban nem törekednek arra, hogy ismét olyan koncessziókhoz juttassák őket, amelyek védelmet nyújtanak számukra a versenytársakkal szemben.

Nem egyszerű a helyzetük a berendezésgyártóknak sem. Az elmúlt egy-másfél évben állások tízezrei szűntek meg a csökkenő megrendelések nyomán, s a még mindig túlkapacitásokkal és adósságteherrel küszködő szolgáltatóktól a közeljövőben sem lehet túl sok jót várni. Legfeljebb kivárni, amíg a feleslegek felszívódnak, s a fejlesztők munkája nyomán olyan újabb sikerszolgáltatások születnek, mint a vezetékes internetezés vagy a mobilpiacon a rövid szöveges üzenetküldés.