Retorika

A Fidesz betartotta első megközelítésben képtelennek vélt ígéretét, és megszavazta a kétéves költségvetés - továbbá azon keresztül tucatnyi más jogszabály - módosítását. Ha tüzetesebben elemezzük a legnagyobb ellenzéki párt cselekedetét, okkal juthatunk arra a megállapításra: a döntés egyenesen következett a választási kampány, illetve az előző ciklus történéseiből.

Ahogyan arra jól emlékszünk, a Fidesz - különösen a két választási forduló között - az emberek életminőségét javító jótétemények visszavonására irányuló szándékokkal vádolta az első kör alapján kormányra készülő baloldali erőket. Ezek után akár természetesnek mondhatjuk, hogy az egyértelműen ellenkező irányba mutató tervekre bólintani kényszerültek. Főként, hogy ezzel a rendszerváltás óta először játszhatták el a konstruktív ellenzék szerepét egy olyan esetben, amikor valóban nagy horderejű kérdésekről van szó. Nem véletlen, hogy a premier ilyen sokáig váratott magára: az eddigi és az ezúttal is érvényesült gyakorlat szerint ugyanis a mindenkori büdzsét vagy annak módosítását nem utolsósorban politikai szempontok szerint állítják össze. (Vagyis amikor az előző ciklusban a szocialistákon például a nyugdíjasok támogatásának hiányát kérték számon, pontosan lehetett tudni, hogy ők nem erre mondtak nemet, hanem az akkor aktuális csomag egészét utasították el annak más elemei miatt.)

A Fideszben most úgy ítélték meg, érdemes egyszer belemenni egy ilyesfajta játékba. Annak ellenére is, hogy a koalíció beillesztette a pakkba a jegybanktörvénynek és a termőföldről szóló jogszabálynak az ellenzék szemében roppant ellenszenves kiigazítását is. Azt persze mindent figyelembe véve látnunk kell, hogy ez a pillanatnyi közhangulatnak kevéssé megfelelő lépés nem annyira a parlamenti politizálás hagyományos kereteibe, mint inkább a Fidesz által előnyben részesített szimbolikus politizálás rendszerébe illeszkedik.

Hasonlóan ahhoz, amiről és ahogyan Medgyessy Péter miniszterelnök beszél mostanában. Az 50 nap alatt abszolvált száznapos program kommunikációja mulatságos asszociációkat is előidézhet egykor volt munkaversenyekről, de emlékeztet a Fidesz-féle 48, 40 és akárhány pontok kipipálására is. Máris jön az újabb száznapos történet, amelyet a fentiek szerint legalább 49 egység alatt kellene teljesíteni. Kétségtelen tehát, hogy bizonyos intézkedések igen fontosak, ám a retorika sem kevésbé érdekes: miközben az ellenzék hol ármánykodik, hol meg konstruktív, a kormány szorgalmasan dolgozik.