Török válság

A gazdasági krízis rendeződésének kellős közepén érte utol Törökországot a politikai válság, ami azért nem lokális ügy, mert 1. az Európa és Ázsia között hídszerepet játszó országnak az USA elsődleges szerepet szán az Irak ellen indítandó háborúban, és 2. a ciprusi török kváziállam mentoraként Ankarának befolyása lehet az EU bővítésére.

Az IMF küldöttsége július 9-e óta vizsgálódott az országban azzal a céllal, hogy eldöntse, megítélhető-e a 16 milliárd dolláros gazdasági helyreállítási program mostanában esedékes 1,1 milliárdos szelete. A programot az a Kemal Dervis gazdasági miniszter vezényli, akit Bülent Ecevit kormányfő két éve hívott vissza a Világbankból, s aki nemcsak a nemzetközi pénzintézetek, hanem a nyugat-európai pénzügyi befektetők korlátlan bizalmát is élvezi. Élvezte, legalábbis a múlt hétig, amikor furcsa dolog történt: Dervis csatlakozott a kormányfővel szembehelyezkedő hét miniszterhez, s maga is bejelentette távozását, hogy néhány óra leforgása alatt megmásítsa véleményét, s ezúttal maradását adja hírül. Jellemző a török politikai viszonyokra, hogy azóta sem derült ki: részt vesz-e annak az új szociáldemokrata címkéjű pártnak a létrehozásában, aminek megalakulásáról a kormányból kilépett külügyminiszter azzal tájékoztatott, hogy Dervis is az alapító atyák között van.

Ugyancsak jellemző, hogy a kormányfő, miután megegyezett koalíciós partnereivel a választások előrehozásáról november 3-ra, utóbb mégis úgy próbálta forgatni a szavakat, hogy a voksolásra csak határidőre, 2004-ben kerüljön sor, holott a kormánytöbbség már elenyészett a parlamentben. A törvényhozás mai ülésén kellene dönteni a választások időpontjáról, de ez egészen biztosan halasztást szenved, s az IMF küldöttségének is e hét elején kell ítéletet mondania: relevánsnak tekinti-e a politikai válságot a gazdasági mentőakció szempontjából, vagy külön kezeli a kettőt. (SzH)