A brazil megakölcsön

Önkritikus fordulatot sejtenek a megfigyelők az alig másfél éve kialakított washingtoni és valutaalapi hitelpolitikában annak nyomán, hogy a múlt héten előbb az Egyesült Államok adott kétoldalú alapon 1,5 milliárd dollárnyi gyorssegélykölcsönt Uruguaynak, majd az IMF 30 milliárdot Brazíliának. Amikor a Bush-adminisztráció tavaly januárban hivatalba lépett, gyorsan elhatárolódott a Clinton-korszak nagyszabású pénzügyi metőakcióitól. O'Neill pénzügyminiszter szavaival: minek avatkozzunk be válságkezelési alapon? A Nemzetközi Valutaalap pedig az idén áprilisban foglalt állást amellett, hogy dolgozzanak ki szigorú szabályokat a pénzügyi válságba csúszott országok kisegítésére és az adósságátütemezések mechanizmusának átlátható rendezésére. Ez az elv érvényesült még néhány hónapja, Argentína pénzügyi összeomlásakor.

Brazíliával azonban más a helyzet. Latin-Amerika legnagyobb - nem mellesleg 250 milliárd dollár hitelt maga előtt görgető - gazdaságának bebukása az egész kontinenst magával rántaná, s kedvezőtlenül hatna az éppen csak lábadozó világgazdaság egészére egy olyan időpontban, amikor Washington minden jel szerint Irak megtámadására készül. Ehhez pedig legalább a hagyományosan hátsó udvarának tekintett térségben nyugalomra van szüksége, és arra, hogy pótlólagos dekonjunkturális tényezők ne borzolják a szövetségesek idegeit. Uruguay ebben a megközelítésben csak morzsányi ráadás. Argentínának pedig még egy kicsit (sokat) "térdepelnie" kell, amiért korábban figyelmen kívül hagyta az IMF tanácsait.

A megahitel politikai indíttatását általában nem cáfolják, de azt sem, hogy bármennyire jól hangzik a 30 milliárd dollár, az ennyi mégsem annyi. Most "csak" hatmilliárdot folyósítanak, s a fennmaradó 24-hez akkor juthat hozzá az ország, ha az októberben megválasztandó új elnök a jelenlegi kormányzat kedvezőnek ítélt pénzügypolitikáját folytatja. (SzH)