Mexikótól Uruguayig

A másfél milliárd dollár, amennyivel most az Egyesült Államok kisegítette az uruguayi bankrendszert, közel sem akkora összeg a washingtoni kincstár számára, mint amekkora fordulatot jelent a Bush-kormányzat eddigi nemzetközi segélyezési filozófiájában. Ennek leginkább a valószínűleg továbbra is "büntetésben lévő" argentinok lehetnek a tanúi.

Segíts magadon, mert Amerika nem segít - lényegében ezt üzente Washington Buenos Airesnek, amikor példát statuálva megakadályozta, hogy a valutaalap mentőkötelet dobjon a fuldokló gazdaságnak. Paul O'Neill pénzügyminiszter álláspontja szerint a kölcsönt felvevőknek és a hitelezőknek viselniük kell a felelősséget döntéseikért, ellenkező esetben sosem lesz vége a felelőtlen kormányzati költekezések és csődök sorozatának a fejlődő gazdaságok körében. O'Neill még a közelmúltban is elszólta magát, amikor egy televíziós vitában azt találta mondani: a bajba jutott latin-amerikai országoknak biztosítékot kell adniuk, hogy a segélyeket nem svájci bankszámlákra menekítik ki.

A korrupcióra való leplezetlen utalás olyan heves visszhangot váltott ki a térség legnagyobb gazdaságában, a választások előtt álló Brazíliában, hogy az amerikai adminisztráció jobbnak látta felhagyni az általánosítással. O'Neill most már finoman különbséget tesz Amerika hagyományos "hátsó udvarának" egyes gazdaságai között. Egyesek, mint például Uruguay is, megérdemlik a nemzetközi közöség támogatását, mivel "elkötelezettek a szilárd gazdaságpolitika iránt". A héten valószínűleg Brazília is megállapodásra - és ezáltal újabb lélegzetvételhez - jut a valutaalappal. Argentínáról azonban egyelőre nem esik szó. Példa statuálására továbbra is szükség van.

Amikor a Clinton-kormányzat 1995-ben Mexikót húzta ki a gazdasági gödörből, akkor is sok szó esett arról, hogy a következő csődnél nem biztos, hogy közbeavatkoznak a nemzetközi pénzügyi szervek, hadd tanuljon belőle a többi felelőtlen adós is. A lehetséges jelöltek között ott szerepelt Magyarország is. Ha van valami pozitívum a szinte permanensen ismétlődő latin-amerikai válságokban, akkor az az, hogy meg lehet törni a bűvkört. Manapság már, ha Latin-Amerikában megdől egy dominó, az nem feltétlenül rántja magával a világgazdaság több más szereplőjét. Ez rossz hír az argentinoknak. Jó hír azoknak, akik ki tudtak keveredni az átmeneti gazdaságok kategóriájából.