Mit hoz a víz?

Nem csupán nehézségeket. Közvetlen következményeit tekintve persze a hatalmas károk tÛnnek elÕször szembe az évszázad legnagyobb közép-európai árvízkatasztrófájával kapcsolatban: több mint száz halott, 15 milliárd eurónyira becsült anyagi kár. Talán ezt szem elÕtt tartva sem túlzás azonban azt állítani, hogy hozhat valami jót is a soha nem látott mennyiségÛ víz.

Máris hozott egyrészt egy igen fontos, a tagjelölt országoknak szóló ígéretet arról, hogy szükség esetén már a csatlakozás elÕtt részesülhetnek az 500 millió eurósra tervezett európai katasztrófaalap kifizetéseibÕl. Természetesen az lenne a legjobb, ha nem lenne szükség ilyen kifizetésekre; ha viszont mégis, az nem elhanyagolható gesztus lenne az unió részérÕl a jelöltek integrációjában - különösen annak fényében, hogy a csatlakozási tárgyalásokon éppen arról folynak késhegyig menÕ viták, hogy melyik uniós pénzalap mennyire ne nyíljon meg elÕttük még a csatlakozáskor sem. Igaz, csupán Schröder német kancellár tette a felajánlást, amit még a tizennégy másik tagállamnak, sÕt az Európai Parlamentnek is el kell fogadnia, de egy ilyen kezdeményezés elgáncsolásának ódiumát aligha vállalja bárki is magára.

Másrészt, és ez talán még fontosabb az integráció hosszú távú fejlÕdése szempontjából, az EU népszerÛségének növekedését is magával hozhatja az ár - ha Brüsszel képes lesz okosabban reklámozni magát, mint az elmúlt napokban, amikor elÕször azzal hergelte a közvéleményt, hogy nincs uniós forrás kárenyhítésre, aztán hirtelen mégis talált. Ha az Európai Bizottság képes lesz azt kommunikálni, hogy segít a bajbajutottaknak, akkor a németeket, osztrákokat, cseheket ezekben a napokban átható nagy nemzeti szolidaritásérzés az európai (ön)tudat erÕsödéséhez is vezethet. (UGy)