Blair fordulata

Fordulatot hozhat a ma kezdődő hét az Irak körüli helyzetben, de a nagypolitika éppen azért az, ami, hogy semmi se legyen benne teljességgel kiszámítható. Ma kell Hans Blixnek megtennie jelentését a Biztonsági Tanácsban arról, hogy az általa vezetett fegyverzetellenőrök mire jutottak Irakban. Mire a jelentés elhangzik, Magyarországon már kedd lesz, az a nap, amikor viszont

George Bush mondja el a mindenkori amerikai elnök ilyenkor szokásos beszédét az unió helyzetéről: alkalom nagy(obb) horderejű bejelentés megtételére.

Blix a várakozások szerint elmondja majd, hogy emberei nem találtak tömegpusztító fegyver gyártására utaló bizonyítékokat, s ezt részben az iraki hatóságok együttműködési készségének

hiányával fogja magyarázni; esetleg kérni fogja az ellenőrök mandátumának meghosszabbítását. Mohamed el-Baradei, az ellenőrcsoport tagjainak egy részét biztosító Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vezetője szerint a Blix-jelentés objektív lesz, s azt mindenki úgy kommunikálja, ahogy neki tetszik.

A BT-nek a Blix-jelentés alapján kellene döntenie, hogy elrendeli-e Irak erőszakos leszerelését, felhatalmazza-e az USA-t a támadásra - legalábbis ez következnék a novemberi határozatból. Mostanra azonban megváltoztak a tanácsbeli erőviszonyok. Franciaország (a nem vétójogú, de februári elnök Németországgal egyetemben) ellenzi a támadást, és több időt kíván adni az ellenőröknek. Csatlakozott hozzájuk egyértelműen Kína és kétértelműen (a csecsen faktor szorításában) Oroszország. Végül Nagy-Britannia is. Tony Blair brit kormányfő tegnap úgy foglalt állást, hogy időt kell adni az ENSZ-ellenőröknek - s ez a valódi fordulat, mert eddig London Washington fenntartás nélküli szövetségesének számított. Igaz, több ezer katonája és tekintélyes flottája már felvonult az amerikaiak mellett az Öböl környékén, de feltételezhető, hogy a katonai lendületnél mégis többet számít a politikai akarat. (SzH)