Eltökéltek mindannyian

Járai Zsigmondot egy ideig aligha hagyják pihenni a kormányzó erők. Kérdés, mire mennek vele. A jegybankelnök ugyanis eltökéltnek látszik. Törvényértelmezése megingathatatlan. A jogszabályból kiolvasott kötelességeinek teljesítésétől eltántoríthatatlan. (Az izmos forinttal kapcsolatban sorjázó fejlemények közül egy: Bokros Lajos, a róla elnevezett csomag atyja fajsúlyos írásban méltatta Járai Zsigmond erőfeszítéseit. Igaz, az egykori pénzügyminiszter a kormánynak is adott piros pontot.)

Mármost megállapítható (ezért kerülhetett ide a történet), hogy a koalíció nem rest segítségül hívni a szakmán túli - magyarul: politikai - eszközöket, legyenek bár verbálisak, netán törvényalkotóiak. Az elmúlt hét szigorú hangvételű nyilatkozatai éppúgy ezt igazolják (szembetűnőek a visszafogott László Csaba és a harcias szocialista frakciótagok hangvételének különbségei; szakma kontra politika), mint az az információ, miszerint a kormánypártok a jegybanktörvény módosítása révén szűkítenék számukra elégséges mértékben az MNB első emberének mozgásterét. Praktikusan megtehetik: a korrekcióhoz feles támogatottság kell. Ám az vitatható, hogy ennek előnyei felülírnák-e az óhatatlanul kitörő politikai vihar okozta hátrányokat.

Volt más is a héten. Kiderült, hogy a korábbinál lényegesen kevesebb választópolgár tekinti csodaországnak az Európai Uniót. Ezt követően elhangozhatott - szabad demokrata szájból, de lehetett volna ez MDF-es is -, hogy a két nagy párt helyesebben tenné, ha nem egymás szomorú múltjával és sivár jelenével foglalná el magát. Hanem hát azon iparkodna, hogy ne a MIÉP és a Munkáspárt forgatókönyve váljon valóra végül. Szó se róla: az MSZP országos választmánya tényleg rajtaütésszerűen szólította fel a Fideszt - sokadszor -, hogy tegyen csak hitet, mire a Fidesz cinikusan emlékezett meg a KGST-ről és a Varsói Szerződésről. Kétségtelen: amennyiben a nagyok ebben a szellemben igyekeznek meggyőzni a lakosságot és a polgárokat az integráció hasznáról, bármi lehet.

Ezzel együtt indokolt arra számítanunk, hogy hamarosan minden parlamenti párt - taktikai okokból inkább vagy kevésbé heves, de egyaránt igenlő - EU-kampányba kezd. Ezzel telhet az elkövetkező két és fél hónap, és ez így rendjénvaló. (GA)