Érvek az EU-csatlakozás mellett
A válaszadást megkönnyíti a GKI Rt., a Kopint-Datorg és a Tárki Rt. néhány hete közreadott hatásvizsgálata, amely a legfontosabb társadalmi és gazdasági aspektusokból szembeállítja a csatlakozás igenlését és a csatlakozás elvetését követő várható fejleményeket. Nos, az elvégzett számítások szerint a csatlakozás egyértelműen javítja, gyorsítja a magyar gazdaság növekedési potenciáját a következő három-négy évben, de feltételezhetően a későbbi években még inkább, gyorsuló ütemű, évi 4 százalékos vagy azt valamivel meghaladó, kimaradás esetén 3 százalék közelében vergődő bővülési ütem remélhető. Ha azt feltételezzük, hogy az iraki háború befejezése után, a konjunktúra ismételten felívelő periódusában az EU átlagos éves növekedése ismételten 2,5-3 százalékos mezőbe kerülhet, akkor az EU-csatlakozás elutasítása a magyar gazdaság felzárkózását hosszú időre megakasztaná.
Az EU-csatlakozás utáni gyorsabb gazdasági növekedést nagyon sok tényező befolyásolja. Az egyik, hogy a csatlakozást követően a mindenkori magyar gazdaságpolitikának az EU nyújtotta lehetőségek minél teljesebb kihasználására kellene és lehetne koncentrálnia, offenzív pozícióból lehetne az erőfeszítéseket szervezni. Kimaradás esetén a magyar gazdaságra leselkedő veszélyekre kellene az energiákat fordítani. A mindenkori hazai gazdaságpolitika aspektusából az EU-csatlakozás legfőbb kedvező körülményének mégis azt gondolom - bár sokan éppen az "önálló, sajátosan magyar" gazdaságpolitika lehetőségének elvesztésén siránkoznak -, hogy a 90-es évek kedvezőtlen tapasztalatai alapján az egyes kormányzati ciklusokhoz tartozó gazdaságpolitikai útkeresések, a sajátos harmadik utas magyar gazdaságfejlesztési modellek lehetőségei keretek közé szorulnak, így a sajátos magyar modellkísérletek zsákutcái, nem jelentéktelen növekedési deficitjei elkerülhetők lesznek.
A csatlakozás utáni gyorsabb gazdasági fejlődés másik tényezője, hogy az évtizedes szűkös fejlesztési lehetőségek határozottan bővülnek annak ellenére, hogy a ténylegesen hozzáférhető EU-források lényegesen kisebbek a korábban ígértnél és az általunk reméltnél, az uniós támogatások és a magyar befizetések szaldója 2004-2006 között kb. 1,5 milliárd euró, amely a későbbiekben fokozatosan növekszik, részben a magyar gazdaságpolitika és a vállalkozási szféra rámenősségétől is függően. Sokakkal szemben az EU-csatlakozás legfőbb kérdésének mégsem a többletforrások igénybevételére megnyíló lehetőségeket tartom, hanem egyrészt, hogy az EU-csatlakozással az eddigieknél is egyértelműbben felértékelődik a hazai gazdaság a külföldi befektetők számára, és a beáramló külföldi tőke a privatizációs bevételek nélkül is tartósan 2 milliárd euró körül stabilizálódik. Másrészt, hogy a fejlesztések, beruházások, piaci hatékonysági kontrollja az eddigieknél is egyértelműbbé válik, különösen az állami és az állami közreműködéssel megvalósuló fejlesztéseknél, s végül, hogy a jószándékú, de a hazai gyakorlatban erős - nyílt vagy burkolt - politikai elemeket hordozó költségvetési és támogatási politika visszaszorul.
Az EU-ból való átmeneti vagy végleges kimaradás viszont Magyarországot ismét a gazdasági perifériára szorítaná, leépülnének, kiürülnének azok a technikai, termelési és infrastrukturális kapcsolatok, amelyek az elmúlt évtizedben az európai erőközpontokkal kiépültek, súlyos bizalmi válság jelentkezne, a külföldi tőke szerepe mind a pénzpiacon, mind az üzleti szférában marginalizálódna, sőt, a pánikszerű reagálás sem kizárt. Ezért mondhatjuk, minden józan közgazdasági mérlegelés után is, hogy ma már az EU-csatlakozásnak nincs igazán reális alternatívája.
