Megfordult a világ
Túlzás volna azt állítani, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének minapi jelentése új trendekre mutatott volna rá. Tudtuk eddig is, hogy a lakáshitel-állomány elképesztő sebességgel gyarapszik, naponta olvastunk az államháztartás hatalmas hiányáról és az exportértékesítés nehézségeire panaszkodó vállalatok nehezedő helyzetéről. Most mégis sokan felszisszentek.
Kiderült ugyanis, hogy a közgazdaságtan hagyományos makroegyensúlya, amelyben a vállalatok beruházásaira és az állami deficitre főként a lakosság megtakarításai teremtenek fedezetet, Magyarországon nem áll(t) fenn. Még a vállalatoktól is "csak" azt hallhattuk, hogy a költségvetési mínuszt betömni hivatott állampapírok hozama túl magas, s emiatt értékelődik fel a forint.
A most közzétett adatokból azonban minden eddiginél gyászosabb kép rajzolódik ki. Tavaly nem az állam és a vállalatok vetélkedtek a lakosság betéteiért, hanem a költségvetés és a lakosság hiteligénye szívta fel a vállalatok (és a külföldiek) pénzét. Márpedig ez azt jelenti, hogy a jövőnket éltük fel. Hiába a tetemes vállalati hitelállomány állami átvállalása miatti korrekció, a cégek belföldi és külföldi pénzügyi eszközökbe: bankbetétbe, kötvénybe, részvénybe, no és persze állampapírba fektették pénzüket, ahelyett, hogy a termelésüket bővítették volna. Ez viszont arra utal, hogy a reálszféra hozama sok ágazatban a hitelezésé alatt maradt. Csoda-e, ha nőtt a munkanélküliség, s cégek sora húzta le a rolót?
Egyes elméletek szerint éppen ilyen nehéz időkben kell az államnak megrendeléseivel segítenie a cégeket. Ezúttal viszont a választási év elképesztő pénzszórására ez nem lehet mentség: a belföldi kereslet a vállalati reálbérek - fundamentumokkal nehezen magyarázható - emelkedése miatt amúgy is nőtt. Márpedig az export válságát a fogyasztási célú import fellendítésével orvosolni legalábbis nehezen indokolható.
Bár az év eleji leértékelődéssel a kivitel fellélegezhetett valamelyest, még ma is főként a lakosság fogyasztásra leginkább hajlamos rétegének állami támogatásáról hallunk a foglalkoztatás, az infrastruktúra és a kivitel fejlesztése helyett. Közben a politika engedni látszik az állami alkalmazottak hajmeresztő bérköveteléseinek is. Az unió küszöbén felpörgetett bérspirál azonban végleg padlóra küldheti a gazdaságot.
