Az EU mi magunk is vagyunk

Ezek az első alkalmak ma még bekerülnek a napi híradásba is - de még mint érdekesebb külpolitikai hírek. Valójában jó lesz megszokni, hogy mindez egyre inkább ugyanúgy a belpolitika és a belgazdaság részét fogja képezni, miként ma egy országgyűlési vita. Amiről szó lesz - mondjuk a fuvarozás feltételeinek szabályozása -, az ugyanis minden érintett magyarra is vontakozik majd.

És ez a lényeg. Ezek a magyar - meg több leendő tagországbeli - brüsszeli-strasbourgi megmerítőzések főként azért fontosak, mert immár kézzelfogható formában igazolják vissza, amit sokan évek óta hajtogatnak: hogy hamarosan beköszönt a nap, amikor az EU nem lesz többé "külpolitika", hanem a magyar hétköznapok szerves részévé válik. És nem azért - oszlassuk gyorsan el a tévhiteket -, mert mostantól "úgyis Brüsszelben döntenek el mindent, méghozzá rólunk is". Ahogyan azt egyes unióellenes táborok visszatérően hangoztatták a népszavazást megelőző győzködések idején. Ez utóbbi megközelítés azt sugallja, hogy miként eddig is volt EU-magyar szembenállás, mostantól ez nemcsak megmarad, hanem súlyosbodik, mert immár az előbbi dönt az utóbbiról. Azaz rólunk. Nagy tévedés: a jellemző változás éppen az, hogy mostantól mi, magyarok is részesei lehetünk minden olyan döntésnek, ami az EU-t (velünk együtt) érinti. Hogy mostantól az EU - mi magunk is vagyunk!

Tudjuk, visszatérő trükk a mai tagállamok politikusai részéről is, hogy bármi népszerűtlen intézkedést kell otthon eladni, szívesen hivatkoznak arra, hogy azért kell ezt vagy azt meglépni, "mert az EU így akarja". Többszörös csúsztatás. Tagként nincsen olyan, hogy "az EU meg mi". Az EU nem egy elvont, absztrakt entitás, hanem diplomaták meg miniszterek folyamatos találkozóhelye. Ahol a mi miniszterünk, a mi diplomatánk, a mi képviselőnk is mostantól fogva ott ülhet. S már most is szólhatnak, voltaképpen szélsőséges esetben egyfajta "politikai vétót" is meglebegtethetnek, ha nagyon muszáj, jövő év májusától pedig jogilag is ellenvéleményt mondhatnak. Ami persze önmagában kicsiny súly, de más hasonló tagállamokkal szövetkezve minimum a "blokkoló kisebbség" koalíciójának a megszervezése nem is olyan lehetetlen. Végletes, bizonyíthatóan "nemzetsorsot" érintő kérdésekben pedig továbbra is élő lehetőség a "luxembourgi (politikai) vétó" (a hatvanas években éppen a franciák által intézményesített) bevetése. Akár egymagunkban is. Miként jócskán akad egyébként is olyan kérdés a napirenden, ami eleve egyhangú döntéshozást feltételez. Ahol a magyar voks de facto egyenlő a németével.

Súlyos torzítás tehát mindent a "mi és ők" képletére egyszerűsíteni. Mostantól magyar kezdeményezés, magyar (ellen)vélemény, jövő májustól magyar szavazat is játszik, méghozzá ügyes diplomácia mellett nem is feltétlen alárendelt szerepet. Csak nézzük meg, milyen mozgástere van a 400 ezres népességű Luxemburgnak az EU-palettán, és követhető példát látunk magunk előtt.

Valójában a dolog úgy is felfogható: épphogy nem az EU "kebelezett be" minket, hanem mostantól bizonyos szempontból a magyar politikaformálói "államhatár" Brüsszelig meg Stockholmig vagy Lisszabonig is terjed. Mert az ő életük formálásába is beleszólhatunk: attól függően, milyen ad hoc koalíció mellé állunk, döntést befolyásoló szerepünk van. Mert most már mi is a játék tevőleges részesei leszünk.

Hát ennek a "begyakorlása", kitapasztalása kezdődött az elmúlt napokban, és fog is még zajlani a következő hetek, hónapok során. És ugyancsak ezért van, hogy ami Brüsszelben, Strasbourgban téma, annak mind nagyobb része mindinkább közvetlenül magyar ügy is kell hogy legyen. Mert minket is érinteni fog, s mert mi is részesei leszünk a kihordásának.