Két kamatdöntés között

Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) keddi ülése után ma az Európai Központi Bank vezetői jönnek össze, hogy a kamatszintről határozzanak. A Fed már döntött: a várakozásoknak megfelelően marad a 41 éve legalacsonyabb, 1,25 százalékos kamat. Greenspan bankelnök kommentárja azonban meglepetést okozott. Szerinte fennáll az árak csökkenésének, azaz a deflációnak a veszélye (most mindössze 1 százalékos az infláció), ezért lehetséges, hogy ezt megelőzendő a Fed további kamatmérséklést hajt végre.

Az EKB-nál a Feddel ellentétben az inflációtól tartanak. Az erős euró, a lemorzsolódó energiaárak és a gyenge kereslet ellenére a fogyasztói árszint nem akar az EKB által célszámként kitűzött 2 százalék alá kerülni. Márpedig az EKB-nak - alapszabálya szerint - elsősorban az árstabilitást kell védenie. Ezért nagy annak a valószínűsége, hogy a statútum ortodox értelmezése esetén marad a 2,5 százalékos kamatszint - az amerikai kétszerese.

A kamatkülönbség csak felerősíti a meglévő irányzatokat: az euró erősödését, a dollár gyengülését.

Természetesen a kamatdifferencia önmagában nem indokolja, hogy a 2000 őszén még 0,82 dollárt érő euró mostanra 1,14 dollár fölé kerüljön. Az Egyesült Államok és az eurózóna gazdasági helyzetében sincsenek hatalmas különbségek. Aligha lehet robusztus eurózónáról beszélni, amikor - friss hír - a II. világháború utáni havi csúcsot megdöntötte áprilisban a német munkanélküliség.

Az árfolyammozgásokban inkább egy korábbi anomália, a túlértékelt dollár tartós korrekciója tükröződik. De ahogy az ilyenkor lenni szokott, az inga a másik irányba is kileng, a túl erős deviza egy ideig alulértékeltté válik. A Goldman Sachs bankház számításai szerint szélsőséges esetben az euró akár 1,6 dollár fölé is emelkedhet.

Az európai deviza ereje tovább késleltetheti a várva várt fellendülést, és sok európai céget hozhat nehéz helyzetbe. Nem nehéz megjósolni: egyre nagyobb nyomás nehezedik majd az EKB-ra, hogy menjen lejjebb a kamattal, ha ezt nem teszi meg ma. Persze nem szabad szem elől téveszteni, hogy az európai gazdaságok jövőjét nem az EKB amúgy fontos döntései fogják meghatározni, hanem sokkal inkább azok a most folyó és tervezett szerkezeti reformok, amelyekbe egyes európai kormányok akár bele is bukhatnak.