Medgyessy kormánya

A miniszterelnök által bejelentett kormányátalakítás fontos tanulságának tűnik, hogy Medgyessy Péternek az MSZP és a koalíciós partner SZDSZ pártpolitikusainak bizonyos fenntartásaival szemben is sikerült keresztülvinnie elképzeléseit. Annak ellenére, hogy az utóbbi hetek hírei rendre szerény korrekciókra utaltak, alaposan megváltozott a kabinet összetétele. Sokan valószínűsítették, szorgalmazták, hogy a nagy tervekből csupán egy-két államtitkár menesztése, más tárcákhoz irányítása maradjon, végül mégis három miniszternek kellett távoznia, s öt másik telepedhet bársonyszékbe (az európai ügyek koordinációjára felkért Juhász Endrével együtt, aki a jövő héten a többi újonccal együtt esküszik).

Nem elhanyagolható az sem, hogy Hiller Istvánt leszámítva "külsősök" emelkedtek fel, magyarán a "régi" szocialisták helyett elsősorban a miniszterelnökhöz közelebb álló személyek futottak be. Különösen helytálló ez a megállapítás, amennyiben a Miniszterelnöki Hivatal némely államtitkárainak sorsára koncentrálunk - Baja Ferenc, Nagy Sándor, Baráth Etele, Pál Béla is súlytalanabb lett -, és még inkább, ha a szimbolikusnak tekinthető Jánosi György-Gyurcsány Ferenc cserét elemezzük.

A stratégiai főtanácsadó előrelépése - egyelőre az olykor alábecsült ifjúsági és sporttárca élére - okvetlenül jelzésértékű. Az MSZP országos választmányának "nagyon baloldali", ám nemrégiben újraválasztott elnökének miniszteri székét az a kívülről jött ember örökli, aki merészen elkötelezett a szocialista párt értékrendjének újraformálásában, középre vezetésében.

A történtek után újabb bizonyítékát rögzíthetjük annak, hogy nem a pártnak van kormánya, hanem Medgyessy Péternek. A továbbiakban tehát az a legizgalmasabb kérdések egyike, hogy az MSZP háttérbe szorított korifeusai - és a mögöttük álló tagság - beletörődnek-e helyzetükbe, elfogadják-e, hogy presztízsük csökkent, vagy éppenséggel hosszú lejáratú konfliktusokra indokolt számítani.

Természetesen az lenne ildomos, ha ezentúl nem az esetleges harcok kerülnének előtérbe, hanem az országépítő energiák szabadulnának fel. Tenni bőven volna mit, a mielőbb elindítandó, átfogó reformoktól a gazdaság versenyképességének elodázhatatlan javításáig.