Mi csak a játékszabályokra akarunk emlékeztetni

Brüsszel



>> Tapasztalnak lassulást a csatlakozó országok körében a felkészülésben a csatlakozási tárgyalások decemberi lezárása óta?



- Ezt nem mondanám. Az nyilvánvaló, hogy e percben alapvetően a szerződés ratifikálásával vannak elfoglalva. De nem beszélhetünk leállásról a felkészülésben.



>> Az elmúlt hetekben mégis többször is szóba került: a mai adottságok mellett a csatlakozó országok többsége ellen nagy valószínűséggel védzáradék-intézkedéseket kell majd kilátásba helyezni?



- Amikor a közelmúltban felkerestem az egyik csatlakozó országot, az ottani politikusok némelyike úgy vélte, hogy a védzáradékra utalás afféle brüszszeli "fenyegetőzés". Amire én azt válaszoltam, hogy mindenki úgy interpretálja a vonatkozó jelzésünket, ahogy jónak látja. Mi igazából csak a játékszabályokra akartunk emlékeztetni. Vagyis arra, hogy ha önök nem hajtanak végre bizonyos dolgokat, akkor a bizottság nem fog habozni, hogy levonja a konzekvenciát és cselekedjen. De igazából én ma még ezt az egészet elsietett reagálásnak érzem. Mert nem az a lényeg, hogy ezek a mostani értékelések mit mondanak. Hanem az, hogy milyen lesz az önök országának a megítélése a november 5-i jelentésben. Annak lehet az a végkövetkeztetése, hogy valamely területen a védintézkedések valamelyikét meg kell majd hozni. A mostani időközi jelentések ebből a szempontból még semmilyen gyakorlati jelentőséggel nem bírnak. Csupán pillanatképek, amelyek nyomán - ha szükséges - bizonyos aggodalmaknak lehet hangot adni, hogy kedvező irányba tereljük a dolgokat. De senki semmilyen döntést ezek alapján nem fog hozni. Csak és kizárólag a novemberi értékelés szolgálhat majd ehhez bázisul.



>> Verheugen bővítési biztos azonban néhány napja az Európai Parlamentben arról be-

szélt, hogy jócskán van esély például az élelmiszer-bizton-

ság terén közösségi védintézkedésekre?

- Különböző dolgokról van szó. Verheugen novemberről szólt. Amiről én beszélek, az a pillanatfelvétel. Amilyet közzétettünk márciusban, és ami ezekben a napokban is készül - május 21-ére kell a következő adagot átadni a miniszterek tanácsának. De aminek nincsenek még politikai következményei. Az is bizonyos viszont, hogy nem szabad majd habozni a folyamat végén, fontolóra venni bizonyos intézkedések meghozatalát, ha az adott ország gyengesége és felkészületlensége gyengítheti a közösségi mechanizmusokat. Ha ennek veszélye fennáll, akkor magam is azon leszek, hogy a novemberi jelentés a majdani tagság első napjától helyezze kilátásba bizonyos védintézkedések átmeneti bevezetését. Persze én is tudom, hogy a mai tagállamok mindegyikéről sem lehet elmondani, hogy minden tekintetben megfelelnek a közösségi jogszabályoknak. De azt talán könnyű belátni, senki nem veheti magára annak kockázatát, hogy mondjuk olyan élelem kerüljön be az egységes piacra, amelyik nem felel meg a tagállamokban általános élelmiszer-biztonsági előírásoknak.



>> Mit gondolt a magyarországi népszavazás alacsony részvételi arányáról?



- Csalódottá tett.



>> És mivel magyarázta?



- Azzal, hogy már előre annyira biztosnak, "lejátszottnak" tűnt minden. Nem volt igazán heves, ellentétek között zajló vita. Magam is jártam - Romano Prodival együtt - Magyarországon, és úgy tapasztaltam, hogy nagy egyetértés övezte a kérdést. Márpedig a nagy egyetértés a mozgósítás ellen hat? Az emberek könnyen gondolhatták, hogy ezt a választást már megnyerték. Pedig egy választást sohasem lehet előre megnyertnek tekinteni.



>> A jelek szerint a végső fázisába fordult a munka az Európa jövőjéről vitázó konventben. Ön milyen eredményre számít?



- Némileg aggódom. Úgy vélem, hogy a konvent összehívása ragyogó ötlet volt. Módot adott arra, hogy kiszélesítsük a gondolkodás horizontját, miközben hatalmas legitimitást adott az egész folyamatnak. Most viszont aggasztóan rövidnek tartom a júniusi szaloniki EU-csúcsig tartó időt arra, hogy koherens, jól öszszefogott, átütő és kellően megérlelt javaslatot tegyen az utána következő kormányközi reformkonferencia asztalára. Márpedig ez az alapfeltétele annak, hogy a reformfolyamat tényleg eredményes legyen. Amikor sok-sok vitából kinő egy koherens anyag, azt már nagyon nehéz újra szétszedni. De ha júniusban a konvent csak opciókkal tud előállni, ezzel mintegy fel is hatalmazza a kormányközi konferenciát, hogy újranyisson mindent és a megosztottság váljon dominánssá. A magam részéről az áprilisi athéni EU-csúcs előtt arra számítottam, hogy bizonyos nyomás alá helyezik majd Giscard d'Estaing-t a munka felgyorsítása érdekében, de azért egyúttal időt is kap, mondjuk szeptemberig. Nem történt meg, és ezért tartom reális a veszélynek, hogy június közepéig nem tud majd megszületni a szükséges javaslat a konvent részéről. Persze egyelőre még minden nyitva áll.



>> És ha Szalonikiben mondjuk július közepéig némi haladékot kapnak a konventesek?



- Megeshet. De nem igazán vagyok biztos abban, hogy pusztán néhány hetes ráadás elegendő lehet a konszenzus kihordására. Különösen, hogy egyes területen oly nyilvánvalóak az ellentétek.



>> Persze vannak tagországok, amelyek kifejezetten annak örülnének, ha rájuk (a "kormányközire") maradhatna a tényleges viták kihordása?



- Pontosan!



>> Hogyan látja mindebben az "újoncok" szerepvállalását?



- A leendő új tagországok eddig - tagjelöltként - többnyire nagyon óvatosan álltak a konventvitákhoz, amit én teljességgel megértek. Megértem, ha úgy érezték, hogy nem igazán állhatnak elő valami erőteljes javaslattal, olyasmivel, ami aztán a csatlakozási tárgyalásokon visszaüthet rájuk. Most, az új helyzetben mindenekelőtt azt látom, hogy - talán a helyenként ellentmondásosnak tűnő Lengyelországot kivéve - a többi kilenc csatlakozó ország alapvetően a közösségi megközelítés pártján áll. Legyen bár szó a bizottság vagy az Európai Parlament szerepéről, vagy az EU Tanács esetleges elnöke körüli vitákról. És ez fontos, mert meggyőződésem, hogy a közösségi megközelítés kínálja az egyetlen garanciát a bővítés nyomán bekövetkező esetleges (integrációs) visszalépések elkerülésére. Ha mondjuk fenntartják a vétójog alkalmazásának jelenlegi kiterjedtségét, miközben a munkamódszer eltolódik a kormányok közötti mechanizmusok felé, azzal szinte biztosan a bővítés kudarcát is beprogramozzuk. Ennyiből a közösségi megközelítés erősítése rendkívül fontos, és ezért lényeges, hogy az "újak" éppen ennek pártolói. Úgyhogy senki sem mondhatja, hogy a csatlakozó országok az integráció elmélyítésének az útjában álló, azt késleltető szerepet játszanának. A másik, ami szemet szúrt, hogy ezek az országok ugyanakkor különösen óvatosak az új ötletekkel szemben. Láthatóan készek arra, hogy átvegyenek mindent, ami a mai Európai Unió létét meghatározza, de valahogy úgy vannak vele, hogy előbb most ezt meg is kell emészteni, mielőtt mindezekhez képest túlságosan távolra merészkednének. Mint amilyen mondjuk a közös kül- és biztonságpolitika közösségibb alapokra terelése volna. Amit megint csak meg tudok érteni. De összességében a csatlakozó országok szerepét és hozzáállását meglehetősen kedvezőnek érzem.



>> Egyes vélemények szerint ugyanakkor ezen országok nagyon nem bánnák, ha a majdani reformkonferencia már csak a taggá válásuk után fejeződne be. S hogy emiatt akár a konvent további késlekedésébe is szívesen belemennének. Mert bár Koppenhágában az aláírás utánra a

többi országgal azonos státust ígértek nekik, de azért ezzel formálisan mégsem jár szavazati jog?



- Ha így volna, ez súlyos tévedés. Az önök országai megkaptak minden biztosítékot, amit csak megkaphattak, hogy az aláírás után egyenjogú tagokként tekintenek önökre. Ostobaság is volna a mai tagok részéről, ha olyasmit erőltetnének a szövegbe, ami nyilvánvalóan elfogadhatatlan némely csatlakozó országnak. Hiszen ratifikálni ez utóbbiaknál is kell majd! És ennek kedvező kimenetele csakis akkor szavatolható, ha ők is tényleges részesei voltak az egész munkának. Úgyhogy a tisztán jogi értelemben vett szavazati jog hiányától való tartást én tévedésnek tekintem. Amit már inkább megértek, az az időzítéstől való félelem. Keresztülhajszolni egy újabb ratifikációt egy új szerződésről, amikor épphogy csak taggá váltak - nos, ezt valóban nem egyszerű "eladni". Az emberek ugyanis könnyen úgy érezhetik, "alighogy beléptünk, felforgatják a szabályokat". Eléggé kényes dilemma ez, mert persze egyfelől nem szabad kockára tenni sehol a leendő új szerződés sikeres ratifikálását, másfelől viszont olyan nagyon kivárni sem lehet vele. Egész egyszerűen, az uniónak szüksége van éppen az új szerződésben majdan testet öltő új szabályokra, hogy működni tudjon 25 taggal is? Egyébként, amennyire tudom, több országban azt fontolgatják, hogy az esetleges alapszerződés-ratifikációt összekapcsolnák az európai parlamenti választásokkal. Ami, azt hiszem, szerencsés elképzelés. Végül is, különösen az újaknál, ez lesz az első "európai választás", hát nyilván a motiváltság is nagyobb lesz, hogy komolyan vegyék. De persze előbb el kell jutni oda, hogy legyen egy új szerződés?