Recesszióban van-e még az amerikai gazdaság?

A nemzeti gazdaságkutató intézet (NBER) keretében működő és az üzleti ciklusok dátumozásával foglalkozó, félhivatalos bizottság ez ügyben hallgat. A legújabb gazdasági és monetáris politikai változások pedig a mostani ciklussal kapcsolatban súlyos kétértelműségeket hoztak felszínre.

A nagy világválság óta mindig világos volt, hogy egy recesszió mikor ért véget: amikor az ipari termelés újra erősen növekedni kezdett, amikor visszájára fordult az eladások hanyatlása és amikor esett a munkanélküliségi ráta. Ezek az irányzatok vagy egyidejűleg, vagy néhány hónapos eltéréssel jelezték a fordulat bekövetkeztét. Emiatt valójában nem volt fontos, hogy miként definiálták egy visszaesés végét, vagy egyáltalán definiálták-e azt. Mint valamikor az amerikai legfelsőbb bíróság egy bírája mondta az obszcenitásról: "Nem tudnám definiálni, de felismerem, ha látom."

Az utóbbi időben azonban ez a durva megközelítés kezdett alkalmatlannak bizonyulni. Az első intő jellel e tekintetben a 90-es évek elején tapasztalt "munkanélkülifellendülés" szolgált, amikor a termelés és az eladások 1991 márciusában elérték mélypontjukat, utána azonban a munkanélküliség egy százalékponttal tovább növekedett, és csak valamikor 1992 júniusában tetőzött, 7,6 százalékos rátával. Ha az üzleti ciklusok legfontosabb mutatójául a dolgozók azon jogos aggodalmát vesszük, hogy az elveszített állás után nehezen találnak másikat, akkor az előző recesszió 15 hónappal a termelési-forgalmi statisztikák szerinti időpont után érte el a mélypontját.

A dolgok most ebből a szempontból még kedvezőtlenebbek. A termelési adatok alapján a recesszió - amely 2001 márciusában kezdődött, s a valaha tapasztaltak legrövidebbike és legsekélyebbike volt - kilenc hónapon belül elmúlt, és a GDP, illetve az eladások egészen minimális csökkenésével járt együtt. A foglalkoztatási viszonyok romlását tekintve viszont ez a visszaesés volt az egyik legkellemetlenebb a nagy világválság óta, mert az utolsó ciklus két évvel ezelőtt mért csúcsa óta 2,1 millióval kevesebben dolgoznak az USA-ban.

A kérdés ezzel kapcsolatban az, hogy mire lehet visszavezetni az üzleti ciklusok régi jelzőszámainak alkalmatlanságát. Az egyik magyarázat az, hogy a Fed másként járt el az utóbbi másfél évtized során. Korábban ugyanis egy-egy recesszió nem volt egészen ellenére a Fednek: a magasabb munkanélküliséggel le lehetett törni az inflációt, ha az meghaladta a Fed által elfogadható mértéket. Ilyen esetekben, amikor a jegybank úgy találta, hogy az infláció többé nem veszélyes, és a célját az árstabilitásról áttette a termelés serkentésére, akkor a recessziók többnyire elmúltak. Az alacsonyabb kamatok ilyenkor a ciklus összes fontos mutatóját - termelés, forgalom, foglalkoztatás - megemelték.

Az üzleti ciklusok hagyományos mutatóinak alkalmatlanságát egy további körülménnyel is indokolni lehet. A termelékenység az 1970-1995 közötti időszakban viszonylag lassan - évente mintegy 0,7 százalékkal - növekedett, ilyen viszonyok között márpedig valószínűtlen, hogy a termelés növekedését ne kísérje a foglalkoztatás javulása. A kilencvenes évek közepe óta azonban a termelékenység évente 2-3 százalékkal, vagy annál is gyorsabban javult, ráadásul minden jel arra mutat, hogy ez az irányzat folytatódni fog.

E két megfontolást figyelembe véve az NBER dilemmája nyilvánvalóvá válik. Eltérően a korábbi recesszióktól, ez alkalommal nem volt hirtelen és jelentős eltolódás a Fed politikájában a ciklus alapvető mutatóiban elérendő fordulat kiváltására. Emellett a termelékenység gyors javulása oda vezetett, hogy a termelés mostani - az átlagostól ugyan elmaradó, de figyelmet érdemlő - fellendülése a foglalkoztatás romlásának kíséretében megy végbe.

Mindebből az a tanulság adódik, hogy a "recesszió" szó mostani használata esetén meg kell határozni, mit értünk rajta. Vajon olyan időszakot jelez, amikor csak a kibocsátás csökken, vagy olyat, amikor a munkaerőpiac egy tipikus dolgozó számára a legrosszabbá válik? Ha azt akarjuk tudni, hogy az amerikai gazdaság még mindig recesszióban van-e, akkor ezt kell megvizsgálni.

A döntő mozzanat itt nem az, hogy vajon az amerikai gazdaság recesszióban van-e, hanem a régi kategóriáknak az adott helyzetre való alkalmazhatatlansága. Az USA gazdasága még mindig foglalkoztatási recesszióban van, a múltban azonban ilyen időszakokra a kibocsátás csökkenése volt a jellemző, ami a mostani helyzetről nem mondható el. Jelenleg a termelés fellendülő szakaszában van, a múltban azonban ilyen fázisokban (kivéve 1991-1992-t) javult a munkaerőpiac, ami most nem áll fenn.

A gazdaságpolitikában és a termelékenység alakulásában megfigyelhető változások miatt olyan helyzet állt elő, amelyre a "recesszió" és az "expanzió" fogalmak nem alkalmazhatók úgy, mint a XX. század második felében. Ez a legfontosabb, amit meg kell érteni, ha valaki meg akarja ragadni a mostani amerikai üzleti ciklus lényegét.



Copyright: Project Syndicate