Viribus unitis
Egyesült erővel, javasolta már a régi római mondás is. Közép- és hosszú távon valamennyi EU-tagállam azzal járna jobban, ha létezne egységes uniós kül-, biztonság- és védelmi politika. Rövid távon viszont Washington éppen aktuális európai kegyencei nyilván abban bíznak, hogy nagy szövetségesük az ő alázatos hűségük jutalmát egy-egy konc odavetésével kegyesen megjutalmazza majd az újjáépítési üzletben.
Csak nehogy csalatkozniuk kelljen. Mert a világtörténelemben igen sokszor előfordult már, hogy az aktuális győztestől a kisebb szövetségesei ugyanazt kapták jutalmul, amit a vesztesek szövetségesei büntetésül.
Európai politikus számára nem lehet valódi perspektíva, hogy Amerika éppen aktuális preventív háborújában mindig feltétel nélkül igyekezzen a katonai akció lelkes támogatóinak ad hoc koalíciójához tartozni. A preventív csapások ugyanis, amint azt Bush elnök a hét végén megerősítette, folytatódni fognak. Ha egy üzlet beindul? De mi lesz akkor, ha egy kormányváltás eredményeként az amerikai fellépéssel szemben eddig fenntartásokat megfogalmazó egyik-másik európai középhatalom is beszáll a koalícióba? (Ez például Németország esetében nagyon is könnyen elképzelhető.) Vajon ugyanolyan értékes partner marad-e "az új Európa" Washington számára, ha a "régi" is beáll a sorba?
Ha viszont lenne egységes EU-s védelmi politika, akkor nem kellene a hidegháború idején kialakult európai világpolitikai súlytalanság konzerválódásától tartani. Attól, hogy az öreg kontinens, miként 1945 óta folyamatosan, csupán tárgya, de nem alanya marad a globális játszmáknak. Ettől jóval több hasznot remélhetnének az unió régi és új tagállamai is. Ezért is üdvözlendő a görög elnökség hét végi kezdeményezése az unió biztonsági doktrínájának megalkotására. (UGy)
