Költségvetés: felvizezett ígéretek

Mi sem jelzi jobban a költségvetési egyensúly hiányának veszélyessé váló mértékét annál, hogy immáron a gazdaság "nagyvadjait" orientáló aktorok, a makroelemzők is a költségvetési kiigazításra vonatkozó tervek megkérdőjelezését látják prognózisuk leglényegesebb elemének. Normális esetben a makrogazdasági környezet leírásakor ez csak egyetlen tényező lenne a több tízből. A legutóbb bejelentett költségvetési irányelvekre azonban a vártnál is idegesebben reagáltak.

Leginkább a pénzügyi vezetés hiteltelenségére mutat rá, ha a piac - a konkrét előirányzatok ismerete nélkül - eleve bizalmatlanságát fejezi ki a jövő évi elképzelésekről. Bár a folyamat, mely szerint a kormányzat egy szigorúbb költségvetési hiányt jelent be annál, amit év végére lát, sokak szerint már több éve meghatározója a költségvetési politika alakításának. Tagadhatatlan, hogy ezt jól körülírható indokok teszik elfogadhatóvá, mindazonáltal az idén figyelhető meg először, hogy a piaci szereplők immáron nem hajlandók újra eljátszani a hiány év közbeni enyhítgetéséről, a fiskális szigor fokozatos felpuhításáról szóló játékot.

A pénzügyminiszter 2004-re a GDP 3,8 százalékának megfelelő deficitet jelentett be. Ennek a bejelentésnek normális körülmények között hónapokig - de legalább a költségvetési törvényjavaslat szeptember végi benyújtásáig - vezérelnie kellett volna a piaci várakozásokat. Az idén ez a szakasz igencsak lerövidült: mindössze 2 napig tartott. A piacon meghatározó elemzők eleve nem fogadták el a 3,8 százalékos hiány megvalósíthatóságának indoklását, sőt, már a bejelentés hetében 4,6-5 százalékos (!) mértékűre tették a 2004-es várakozásaikat.

Hogy a kormányzati kommunikáció ennyire elvesztette hatásosságát, természetesen nem a külföldi befektetők milliárdjait felelősséggel kezelő pénzügyi szakemberek bűne. A hitelességvesztés mögött sokkal inkább egyéb tényezők állnak. Noha a piac már erre az évre is megszorító költségvetést várt, eddig úgy áll a helyzet, hogy az idei kassza eddig még az előző évinél is rosszabbul teljesít. Az idei büdzsé kiigazítását célzó próbálkozások immáron teljes nyilvánosság előtt zajlanak, mégsem változtattak a közhangulaton.

A bejelentett 76 milliárdos megszorítás hatásai nagyon eltörpülnek a sáveltolás romboló hatása mellett. Az év végi, 53. heti nyugdíjkifizetés elcsúsztatását pedig, úgy tűnik, a politikai akarat vétózza meg. Megjegyzem: eleve esélytelen próbálkozás volt a nyugdíjasoknak beígért pluszapanázs következő költségvetésbe csúsztatása azok után, hogy a miniszterelnök a jövő évi irányelvek ismertetésekor kiemelte: a 2004-es büdzsében már félhavi, az 53. és 54. heti nyugdíj fedezete is benne van. Természetesen nem tett jót a kassza helyzetének a kismamaper és a technikai bibi sem a kincstári számla negyedórás fizetésképtelenségével - mindazonáltal ezen utóbbi két eset nem is lett volna ügy egy egészséges büdzsé mellett. Kérdés az is, hogy a soron következő történések, így az szja-tábla miatt kipattant koalíciós feszültség, valamint a nagyobb kormánypárt egyre erélyesebb vétói adóügyekben mennyire rombolják tovább a jövő évi büdzsé kapcsán már leírt 3,8 százalék nimbuszát.

Be kell látni: az elmúlt hónapok történései nem növelték a gyors kiigazítás esélyét. A várt világgazdasági konjunktúra elmaradt, anélkül kell megtalálni a kiutat. Az elmúlt hónapok eredménytelen próbálkozásai mindazonáltal rávilágítanak arra: elkerülhetetlen a fiskális politika mielőbbi, gyökeres átgondolása: ezzel késő megvárni a 2004-es költségvetést. Talán már az sem titok, hogy a gyógymód fájdalmas lesz. Annál fájdalmasabb, minél később alkalmazzák.