Kompromisszumkényszer

Alighanem túloznak azok az elemzők és kommentátorok, akik szakítópróbának látják és láttatják a pénzügyi kormányzat és a szabad demokraták között kirobbant vitát. Igaz, Kuncze Gábor SZDSZ-elnök valóban vehemensen vetette fel, hogy amennyiben pártja elképzelése nem érvényesül a 2004. évi személyi jövedelemadó mértékének meghatározásakor, fel kell tenni a kérdést, van-e értelme benne maradni a koalícióban. Ebben a pillanatban azonban valószínűnek tűnik, hogy a kemény kijelentések elsősorban a kisebbik kormányerő tárgyalási pozíciójának erősítését célozzák.

Mindemellett nehezen vitatható, hogy a kormányzat olyan döntést hozott, amelyet az SZDSZ-nek egyszerűen nem áll módjában csendben elfogadni. E párt kommunikációjának középpontjában az útépítés mellett pontosan az adócsökkentés és -reform áll, ráadásul már tavaly is csak azzal mondott igent az idei, a könnyítésekre a legkevésbé sem koncentráló szja-táblára, mert egyszersmind belepasszírozták a törvénybe a 2004-est is, amely viszont jelentős tehercsökkentést tartalmaz. Az előre hozott döntés a lényeg. Talán nem kerülne sokba - még ha a baloldal népszerűségét nem is fokozná - azt mondani most, hogy a kedvezőtlen gazdasági folyamatok miatt képtelenség adót mérsékelni, így annak később jöhet el az ideje. Ám ennél sokkal nehezebb egy már elfogadott jogszabályt visszamódosítani, utólag bekeményíteni. Ez olyan akció, amelynek bírálatára játszva építheti retorikáját az ellenzék, s vígan ecsetelheti: lám, olyan a kormányunk, amely a törvényben rögzített szavát sem rest megmásítani.

A legnehezebb helyzetben tehát az SZDSZ van az ügyben, ám így sincs sok esély arra, hogy boruljon a koalíció. A szabad demokraták - különösen 1994-98 között, az első, szocialistákkal közösen töltött ciklusban - számtalanszor elmerengtek afölött, hogy helyesebb lenne kívül lenni. Aztán mindig belül maradtak. (Persze arra sincs garancia, hogy egyszer csak nem gondolják mégis komolyan.) Maradtak, mert politizálásuk egyik vezérelve: minden rossz kompromisszumnál rettenetesebb, ha nem ők vannak hatalmon, hanem a jobboldal. Rossz kompromisszumot pedig nem nehéz találni.

De nézzük a fejleményeket az ország helyzete szempontjából és bizakodjunk: ezúttal hátha jól sikerül. (GA)