A politika és az aszálykárok

Nem várt izgalmakat hozhatnak a következő napok az FVM-nek, mivel most derül ki, mennyi aszálykár-támogatási előleget igényelnek a gazdák az augusztus 20-i határidőig. A részeredmények meglepetést hoztak, hiszen az érdekeltek a közelmúltig egyáltalán nem indítottak rohamot a 3-6 ezer forintos hektáronkénti előlegért, pedig korábban katasztrofális likviditási helyzetről szóltak a hírek.

Miközben az agrártárca büszkén jelentette be, hogy a fejlettebbnek számító európai országok közül elsőként Magyarországon született aszálykárrendelet, a gazdák a jogszabály bonyolultságára és rossz kommunikációjára panaszkodnak, és keveslik az előlegnek szánt hektáronkénti összeget is. A mai "exlex" helyzetben ismét kiújulnak a viták arról, szükség volt-e egyáltalán a 10 milliárd forintos vissza nem térítendő állami támogatási keretre és az 50 milliárdos kedvezményes aszályhitelcsomagra, vagy a könynyítések és kárkompenzációk egy részéhez csak a rossz feltételek

miatt nem férnek hozzá a gazdák.

Mindenesetre a rendkívüli szárazság pozitívuma lehetett volna, hogy az ügy érdemi megoldásában a szokásos csatározások helyett könnyedén alakulhatott volna ki politikai konszenzus, hiszen a bajok előidézéséért nyilvánvalóan senki sem tehető felelőssé. Ezzel szemben azt történt, hogy az ellenzéki pártok a súlyosbodó helyzetből megpróbáltak politikai tőkét kovácsolni érdemi javaslattétel helyett. Soha nem látott licitálás indult meg arról, hogy a kormány mekkora összeggel enyhítse a veszteségeket. Egyes ágazati szervezetek odáig mentek, hogy "első lépésként" 100 milliárd forintos beavatkozásra tartottak igényt, ami - nonszensz módon - egyezett volna az általuk becsült teljes kárral.

Ezzel kapcsolatban kétségtelenül helyes volt az a kormányálláspont, hogy a gazdák eleve csak akkor részesedhessenek részleges kompenzációban, ha legalább 20-30 százalékos kárt szenvedtek. Nem lehet ugyanis eltekinteni attól, hogy - bármennyire is kiszolgáltatott a mezőgazdasági termelés - maguk is kockázatot vállaljanak. A veszteségeket ráadásul csökkenti, hogy a gabonaárak már az egekbe szöktek a hetek óta tartó hiánypszichózis miatt. További mentőövet jelenthetnek az őszi betakarítású növények, amelyek állapota - érdek-képviseleti információk szerint - a július közepi esőzések hatására számos gazdaságban elfogadhatóvá vált. (Emiatt várhatóan több termelő összességében nem is tud majd 30 százalék feletti kárt kimutatni, holott a nyári gabonákban ennél nagyobb kiesést kellett elkönyvelnie.)

Félreértés ne essék, az aszály következtében az idei esztendőt nem mezőgazdasági sikerévként jegyzik majd az agrártörténelemben. A rekordmeleg azonban talán jó volt arra, hogy életre hívjon olyan stratégiákat, amelyekkel hosszabb távon ki lehet védeni a feltételezett éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásait. Az FVM már megkezdte a munkálatokat, amelyek többek között az öntözésfejlesztésre és a termelői biztosítóegyesületek létrehozására irányulnak. Ismert ugyanakkor, hogy a szárazság ellen már az előző kormány is grandiózus terveket szövögetett, amelyekből aztán alig lett valami, mivel aszály helyett (tiszai) árvizek jöttek. Kérdés, meddig tart majd a mostani nekibuzdulás, ha újra elered az eső.



kiemelés



A szokásos csatározások helyett könnyedén alakulhatott volna ki politikai konszenzus