A sűrű fen reményében

Magyarország abban a kedvező helyzetben van, hogy megvannak az ázsiai óriással fenntartott kapcsolatai. Vállalatok ezrei bonyolítják a kétoldalú kereskedelmet, kínai - állami, illetve privát - tőkével létesített vállalkozások működnek Magyarországon, s magyar tőkeexportra is van már példa a több ezer kilométeres távolság ellenére. Az elmúlt években érzékelhetővé vált, hogy Kína régiónkon belül preferálja Magyarországot. A Bank of China Budapesten létesített leányvállalatot, s deklarálta, hogy a magyar fővárost tekinti regionális pénzügyi központjának. Emellett Kína - Európában harmadikként - Magyarországnak ajánlotta fel a turisztikai célország státusát. Mindez nem kis mértékben annak köszönhető, hogy Magyarországon él a térségen belül a legnagyobb kínai kolónia, s ők ezer - gazdasági, kulturális, emberi - szállal kötik össze a két országot. (Persze ennek is árnyoldalaként rúg 2,5 milliárd dollárt is meghaladó összegre a magyar kereskedelmi passzívum.)

A politikai, intézményes kapcsolatok rendezettek, ám ennek ellenére hosszú évtizedek - pontosabban 44 éve - nem járt magyar kormányfő az ázsiai országban. Most ennek a hosszú periódusnak is véget vet Medgyessy Péter jövő heti háromnapos vizitje. A program sűrű és tartalmas: nemcsak a kétoldalú együttműködés alapelveit lefektető közös nyilatkozatot, de több más megállapodást is aláírnak, így a turizmus, a szervezett bűnözés elleni harc, az oktatás, az informatika és a sport területén. A miniszterelnököt elkísérő delegáció is népes - sok üzletember is fantáziát lát a kiutazásban, s van fogadókészség irántuk Kínában. Ez pedig jó, hiszen azt demonstrálja: a legfelsőbb szintű politikai kapcsolatok mellett mindkét fél fontosnak tartja a gazdasági kontaktusok fejlesztését is.

Kedvező ez azért is, mert - esetleg és némileg, de - megkönnyítheti a magyar vállalatok piaci jelenlé-tének megteremtését, illetve megerősítését. Minden "megsegítésre" szükség is van: Kína ugyanis kiemelkedően nehéz terep, kiváltképpen egy olyan kis ország üzleti körei számára mint amilyen Magyarország. Igen nehéz megkapaszkodnia egy magyar vállalatnak egy olyan országban, ahol egymással rivalizál - talán nem is csak képletesen - a világ szinte valamennyi országának valamennyi vállalata, ahova csak tavaly több mint 50 milliárd dollárnyi külföldi működő tőke áramlott, illetve amely ország gazdaságának éves növekedési üteme akár a 10 százalékot is megközelíti, s amely évről évre legalább 50 százalékkal növeli exportját.

A kínai terepet már megtapasztalók nem pesszimisták, bár állítják, a feladat igen-igen nehéz, de nem lehetetlen. Csak a sikerre törekvőknek különleges technikákat kell alkalmazniuk, megrendíthetetlen türelmet kell tanúsítaniuk, s lehetőség szerint állandó jelenlétet kell kialakítaniuk, időt kell szánniuk az üzlet kialakítására, kibontakozására - s fel kell készülniük a bukás kockázatára. Sok a csapda, mások az üzletalakítás hagyományai, más a kultúra, mások az etikai normák - azaz képletesen is meg kell tanulni a kínai (üzleti) nyelvet azoknak, akik boldogulni szeretnének. Ám a siker érdekében megéri a befektetett idő, energia és pénz. A sűrű fen (azaz fillér) reményében.