Az öngondoskodást tanítani kell

A mai kiszámíthatatlan éghajlati viszonyok közepette a probléma gyökerét kell megkeresni, így nem az a megoldás, hogy egy esetleges árvíz esetén kárpótlásra számíthatnak majd a hullámtereken élők, hanem azt kell megnézni, miként lehet ezt megelőzni - magyarázza Filvig István. Ez persze nem azt jelenti, hogy az augusztus elsejével életbe lépett Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Kártalanítási Alap nem lenne jó kezdeményezés, sőt, a Mabisz elnöke alapvetően kedvezőnek tekinti, csak éppen ez sok mindent nem old meg. Sőt, véleménye szerint egyenlőtlenséget szül azok között, akik saját erőből gondoskodnak ingatlanjukról, illetve akik nem akarják, vagy nem tudják ezt meglépni.

Hasonlóan vegyes érzelmekkel viseltetik a szeptember elsejétől hozzáférhető ingyenes gyermekbiztosítással szemben is. Emberi oldalról nézve kedvezőnek tartja a kormány lépését a Signal elnök-vezérigazgatója, hiszen egy csonttörés esetén kedves gesztus az a pár ezer forint, ráadásul ennél a szolgáltatásnál nem tesznek kivételt a 3-18 éves korosztályon belül. Ám zavaró tényezőt jelenthet, hogy az érintett kör mintegy 60 százaléka a júniusi beiratkozáskor már megkötötte ezt a fajta baleset-biztosítást. Tény, az ingyenes biztosítás nem keresztezi a gyermek már meglévő konstrukcióját, hiszen adott esetben két helyről kapja a szolgáltatást, ám Filvig szerint a legfiatalabb korosztályt nem ezzel, hanem neveléssel lehetne rávezetni az öngondoskodás szükségességére. Ebben a tekintetben ugyanis jelentősen el vagyunk maradva az EU-átlagtól - magyarázza a Signal első embere, aki Ausztriában több mint húsz évig szívta magába a biztosítási kultúrát, s úgy látja: az öngondoskodás ott a társadalom minden rétegében erős, ellentétben Magyarországgal. Az élet- és nyugdíjbiztosítások száma ráadásul még most is átlag feletti mértékben növekszik Ausztriában - mondta.

Magyarországon az az egyik nagy probléma, hogy az elmúlt 40-50 évben az öngondoskodás filozófiája nem tudott kifejlődni, ennek következményeit pedig a rendszerváltást 40 év feletti korban megélők érezhetik a bőrükön leginkább. Az is elgondolkodtató, hogy a lakosság zöme azért nem köt biztosítást, mivel úgy látják, nem engedhetik meg ezt maguknak. Arra viszont nem gondolnak, hogy ha bármi probléma történik, az egzisztenciálisan éppen őket viseli meg a legjobban - hangsúlyozza a Mabisz elnöke. A biztosítási szakmában a többség a magasabb keresetű réteget vette célba, ami logikus is, hiszen itt nem szociális gondoskodásról van szó. Ám úgy gondolom, az államnak jóval nagyobb súlyt kellene arra helyeznie, hogy ezt a veszélyeztetett kört is bevonja a biztosítók ügyfelei közé - véli. Ehhez kiszámítható adó- és támogatási politikára van szükség, amit hosszú távon rögzíteni kellene - fogalmazott, hozzátéve: a Mabisznak, illetve a biztosítási szakmának is nagyobb súllyal kellene részt vennie a gazdasági élet változásaiban.