Egy legenda véget ér

Hosszú út vezetett a legendás székesfehérvári autóbuszgyár bezárásáig, amely alighanem a rossz stratégia iskolapéldájaként kerül az egyetemi tankönyvekbe.

A magyar buszipar egykori monopóliuma az orosz piacvezetést látva az Egyesült Államokban igyekezett értékesíteni. Az erre alakult cégből nőtt ki a tőzsdén is jegyzett NABI minőségi termékekre koncentráló sikertörténete. Ugyanezen sokk hatására jött létre a győri Kravtext is, amely felújított, használt Ikarus buszok FÁK-exportjával foglalkozott, ám az 1998-as orosz válságkor időben a magyar piac felé fordult. A cseh SOR cégtől megvett licencet a Volánok igényeihez igazítva szerény, de stabil piacot szereztek. Az Ikarusból közben újabb ág vált le: vásárolt futóművekre a vevő kérte felépítményt szerelő Ikarus Egyedi Autóbuszgyár kis sorozatú, egyedi kocsik szerelésével kapaszkodott meg a piacon.

Közben a hatalmas kihasználatlan kapacitással küzdő anya régi konstrukcióival végleg kiszorult a keleti piacokról. Januárban a dolgozókat kényszerszabadságra küldték, majd több száz főt elbocsátottak. A 1999 végén jött olasz tulajdonos akkor már megpedzette: eladná, ami az Ikarusból megmaradt.

Az átalakításba nemcsak Széles Gábor, de az iparágban tapasztalt Irisbus bicskája is beletört. Kívülről úgy tűnt: a cég talpra állítását úgy képzeték, hogy érdemi tőkebefektetés és technológiaváltás nélkül, a magyar kormány politikai támogatásával az orosz városokat rá lehet venni, hogy nosztalgikus hangulatban Ikarusokat vegyenek, amelyek gyártását itthon újra és újra súlyos adóforintokkal támogatják meg. A piac azonban nem így működik.

A magyar gyártókért a magyar kormány sem sokat tesz. Még saját tömegközlekedési cégeinél sem írja elő a hazai előnyben részesítését, noha ez világszerte elfogadott. Ezért a leértékelődő valutája miatt is előnyben lévő török gyárakban olcsó munkaerővel készített Mercedes és MAN buszokkal alighanem akkor is esélytelen lett volna az Ikarus, ha modernebb technológiával és termékpalettával próbálkozik. Az olcsók közt drága, a drágák közt gyenge volt.

Így ma már átszervezés helyett alighanem olcsóbb teljesen új alapokról, tiszta lappal indulni. A kreatív ötletek elszivárgása után ugyanis legalább a legértékesebb vagyon, a márkanév megmaradt. Kár volna azt is veszni hagyni.