Mitől függ az elmarasztalás?

A miniszterelnök kimondta. Személy szerint Szász Károlyt, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnökét is felelősnek tartja azért, hogy a K&H brókercégénél

a képzettség nélkül magas pozícióba került bróker éveken át összesen mintegy 10 milliárd forintot sikkaszthatott.

A megnyilatkozás azonban nehezen védhető.

Először is nem szerencsés, ha egy állami intézmény

vezetését a nyilvánosság előtt bírálja az apparátus feje. Kevés vezérigazgató szidja a lapok hasábjain saját

munkatársait. A kiteregetett szennyes a cégérnek mindenképp árt.

Nem biztos az sem, hogy konkrét bizonyíték híján jogos a felvetés. Vajon személyesen felelős-e az országos rendőrfőkapitány minden csalás-, rablás- és betöréssorozatért? Hiszen ha ezeket időben felderítik, jóval szerényebb a kár. Kirúgjuk-e az APEH elnökét, ha egy ellenőrzéskor kiderül, hogy valaki több éven át adót csalt?

A legrosszabb üzenet mégis a következetlenség. Egyelőre nem bizonyított, hogy a felügyelet nem az előírásoknak megfelelően hajtotta végre rendszeres ellenőrzéseit. Nem tudjuk azt sem, volt-e bármi is, amiből gyanítani lehetett volna a sikkasztást. Mert van, hogy a véletlen segítsége is kell a leleplezéshez. Ez most a Pannonplast-ügy volt.

A paksi erőműnél bekövetkezett akár 30 milliárdos kárt okozó balesetnél azonban semmi sem múlott a véletlenen: adottak a fizika törvényei, a be nem tartott előírások, a nem eléggé alapos előzetes vizsgálatok, s voltak, akiket el is marasztaltak. Sőt a magyar közéletben talán példátlanul Vörös Lajos, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgató-helyettese önként felállt. Amikor azonban Kocsis István vezérigazgató elmozdítása szóba került,

a kormányfő hallgatott. Miért fontosabb, hogy Szász Ká-

roly menjen?