Szász és széke
Szásznak mennie kell! Vagy mégsem? A felügyelet felelőssége nem kérdéses! Vagy mégis az? - egy lassan már irritálóvá váló nyilvános színjáték egymást követő felvonásainak "egyértelmű" üzenetei.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének, Szász Károlynak az lenne a dolga, hogy a pénzügyi szektor zavartalan működése felett őrködjön, együttműködve a kormányzati és egyéb államigazgatási szervekkel, a felügyelt intézményekkel. A mindenkori kormányzatnak pedig meg kellene adnia mindent e munka megfelelő ellátásához - ez lenne a leegyszerűsített elvárás.
A felügyelet ezzel szemben elszigetelt várként védi pozícióját. S minél jobban igyekszik igazolni álláspontját, annál több a kétely a közvéleményben. Az elnök harca lassan Don Quijotéra emlékeztet. Talán még tiszteletet is ébreszt a kitartás, de érdemes-e szembeszállni a szélmalommal? Persze azt is kérdezhetnénk, ha tehetetlen, van-e értelme minden erővel ragaszkodni a székéhez.
A kormányzati szándék sem világos. Nem tudni, ki, kit, miért és mivel vádol, csak annyi látszik: Szász Károlyt el akarják távolítani. A "támadók" a teljes joganyagot, valamennyi "barátot és üzletfelet" segítségül híva, egyre rendszerezettebb érvek alapján indítanak újabb és újabb támadást. Több mint egy éve. Csak közben az felejtődik el, hogy a célszemély a pénzügyi szektor őre. Lejáratása, munkájának ellehetetlenítése megfojtja a piacot.
Vagy nem is Szász Károlyról van szó, hanem a székéről? Egyfajta magyarázat ez is lehet, bár ez éppúgy nehezen indokolható, mint az eddigiek. S a dolog így még rémisztőbb. Csak most néztük végig a PM kontra MNB párharcot, ahol nem voltak bűnügyek, csak érthetetlen döntések és magyarázatok. Nem volt eléggé látványos, ami azután következett?
