Szembesülés a sérülékenységgel

Nem a sötétség és a bő egynapos áramkimaradás okozta a legnagyobb döbbenetet a múlt csütörtöki észak-amerikai eset kapcsán. Hiszen volt gyertya és volt generátor, a liftekbe szorult embereket kimentették, a lakosság fegyelmezetten viselkedett, és előbb-utóbb a cégek is kiheverik majd az őket ért anyagi veszteségeket. Még csak nem is George W. Bush elnök kijelentése, aki azzal szembesítette az országot, hogy a 60 millió kanadai és egyesült államokbeli lakos villany nélkül maradása jelzés volt arra nézve, hogy fel kell újítani az ország "antik", az ötvenes évek műszaki elvei szerint működő erőműhálózatát. Persze az áramellátó rendszer megfiatalításának módjáról azonnal élénk vita kerekedett az USA kormány- és ellenzéki képviselői között, de lecseng majd ez is. Ki fogják találni a módját, hogyan kell Észak-Amerika áramtermelését és -elosztását a mostaninál biztonságosabb módon működtetni, s megvívnak az erre fordítható pénzek nagyságáról is. A legutóbbi hírek szerint egyébként három kanadai távvezetékben, továbbá egy meghibásodott biztonsági berendezésben vélik az erőműleállás-sorozat okát felfedezni. A rendszer egészét tekintve 50-100 millió dolláros beruházásigényről beszél az amerikai energiaipari minisztérium által finanszírozott kutatóintézet.

A legnagyobb ijedtséget az váltotta ki, hogy bármi miatt is, de megtörténhetett a "nagy blackout". Hogy belső hibák vagy szándékos külső akciók miatt kulcsfontosságú amerikai területek maradtak áram nélkül. Utóbbi eshetőséget, vagyis a terroristatámadást Bush elnök első, ezzel kapcsolatos nyilatkozatában elvetette. Éppen az e tárgyban indított gyors vizsgálat miatt csúszott néhány órát a tájékoztatás. A merényletverzióra vonatkozó alaposabb vizsgálat eredményét talán még türelmetlenség lenne firtatni, de még nem is érkezett arról hír, hogy az FBI vagy más szervek lezárták volna ez irányú kutakodásaikat, s a szövetségi energiafelügyelet sem nyilatkozott, mire jutott a történet felgöngyölítésében.

Viszont létrehoztak egy házbizottságot az ország áramrendszerének belső és egyet a külső ok miatti sérülékenységének felmérésére. Még Oroszországban is prioritást kapott az eset: az ottani energiaügyi minisztériumban is külön stáb próbál rájönni, mi okozhatta az amerikai áramkimaradást. Az oroszok egyébként máris válogathatják össze az embereket a következő áramhiány-bizottságukba, miután tegnap hajnalban egész Grúzia villamos energia nélkül maradt. Az oroszok szabotázsakciót sejtenek a háttérben. A grúziai eset kiterjedt volta miatt súlyosabb, mint az észak-amerikai, áram híján leállt például a vízellátás is.

Innen nézve - és az Amerikából érkező híradásokra hagyatkozva - úgy tűnik, az USA-ban gyorsan, jól, és a súlyán kezelik a bajt. Elmaradt a káosz, mindenki tette a baj elhárítása érdekében, amit tennie kellett, lassan visszazökken az élet a rendes kerékvágásba. Nem elégszenek meg a konkrét probléma megoldásával, hanem keresik a hasonló esetek megelőzésének okait is. Nem gondolják, hogy a történet három túlterhelt távvezetékről és egy elromlott biztonsági berendezésről szól.

Vagyis meg lehetne nyugodni. Grúziában - ahol viszonylag rendszeres az áramkimaradás, s amelynek lakosai nem a világ vezető hatalmának polgáraiként töltik napjaikat -; talán így is lesz. Feltehetően azonban nehezebben birkóznak majd meg a feladattal az országuk sérülékenységéhez kevésbé szokott amerikaiak.

És nem csak Amerikáról van szó. Más országok lakosai is elkényelmesedtek, máshol is alapértelmezésnek tekintik a folyamatos és egyenletes közműellátást. Máshol is úgy érezhetik, hogy ugyanannak a fenyegetésnek vannak kitéve, mint az észak-amerikaiak. Magyarországon is. Hiába tudjuk, hogy a fejlett országok katasztrófatervekkel készülnek a haváriákra, hogy külön szervezeteik vannak ilyen esetekre, sőt gyakran a lakosságot is kiképezik arra, mit kell rendkívüli helyzetekben tennie. Nem tudjuk, milyen hosszú ideig működtethetők az ilyen katasztrófatervek. Mi lett volna, ha Észak-Amerikában nem tíz, hanem sokkal több erőmű és sokkal hosszabb időre áll le? Hol van a válsághelyzeteknek az a felső határa, amit az ilyen intézkedési tervek betartásával valóban kézben lehet tartani? Az ilyen tervek ismerői persze nyilván tudják ezt, de érezzük: a megnyugtató megoldás a katasztrófák megelőzése lenne.