Adó, majd költségvetés
A képviselők benyújtották módosító indítványaikat a 2004. évi adótörvényekhez. A szorgalmazott korrekciók múlt hét közepéig kerülhettek a rendszerbe, ám a történetnek nincs vége. Fontos ügyeket "hagyományosan" a később elővezetendő kapcsolódó módosítókkal szokás rendezni.
Tudvalévő, a leendő törvény szövege nem mindenben felel meg a pénzügyi kormányzat által verítékes munkával összegründolt tervezetben foglaltaknak, főként, ha végső formája olyan harcedzett honatyákon múlik, mint a százféle szempont szerint mérlegelő szocialisták. Látható, a személyi jövedelemadóhoz kapcsolódó kedvezmények megnyirbálása éppúgy nem (szociálisan) érzékeny szívük szerint való, mint a lakástámogatások visszafogása vagy a bor jövedéki adójának emelése. Fizessenek a gazdagok - gondolják, amit a negyedik szja-kulcs forszírozása és a nyugdíjplafon kiiktatásának óhaja mutat. Az SZDSZ gondol a jövőre is: a tavalyi - László Csaba pénzügyminisztert megviselő - ötletet felmelegítve előre hoznának egy kis 2005-ös szja-csökkentést. (Most nem tüstént mindhárom, csak a közbülső kulcsnál.)
A nagyüzem tehát üzemel - és a nem kevésbé izgalmas költségvetési tusakodás jószerével el sem kezdődött.
Ehhez képest úgyszólván érdektelen, hogy Gyurcsány Ferenc minisztert kis híján megbuktatták. A politikus a menetrendszerű fideszes interpellációra iparkodott frappánsat mondani (hm), és válaszát csak Szili Katalin igenje mentette meg. Más kérdés: előfordult már, hogy leszavaztak egy-két minisztert, akik aztán felajánlották lemondásukat, de maradtak. (Mint Deutsch Tamás néhány éve.) Gyurcsány megúszta, hogy cselekednie kelljen. Biztos azonban, hogy az ellenzék ezentúl is vidoran abajgatja őt. (GA)
