Az utolsó határok
Délkelet-Európa: a növekedés utolsó határvidéke - ezzel a címmel rendezett a héten regionális pénzügyi konferenciát a Euromoney. A térségre irányuló figyelem hatalmas volt, a bankok, nagyvállalatok és más befektetők magas szinten képviseltették magukat, és igyekeztek minél több konkrétumot kiszedni a jelen lévő térségbeli politikusokból. Főleg Alekszandar Vlahovics szerb gazdasági és privatizációs miniszter körül forrt a levegő, hiszen Belgrád csak az utóbbi években került fel a balkáni beruházási célpontok térképére.
Világossá vált azonban az is, hogy a beruházók a délkelet-európai országok kis mérete miatt - hosszabb távon mindenképpen - a térség egészére tekintenek. A gond az, hogy az országonként eltérő adózási és egyéb gazdasági jogszabályok, a számtalan vámhatár igencsak megnehezíti ezt a "regionális gondolkodást". Aggályaiknak a befektetők a Euromoney-konferencián is hangot adtak, ám a jelen lévő politikusoktól vajmi kevés biztatót hallottak e tekintetben. Akinek korábban voltak illúziói a történelem által oly gyakran egymás ellen fordított kis országok integrációjával kapcsolatban, az most végleg kijózanodott.
A szerb, horvát, román, bolgár, montenegrói ambíciók egyetlen közös nevezője az, hogy mindannyian a lehető legtöbb külföldi tőkét szeretnék becsalogatni, és ez elkerülhetetlenül egymás versenytársaivá teszi őket. Az üzleti környezet egységesítésére, az akadályok fokozatos lebontására így csupán az EU-csatlakozás kínálhat esélyt. Erre a térség országai közül a legelőbbre tartóknak 2007-ig kell várniuk, ám az integráció irányába ható üzleti érdekek azt valószínűsítik, hogy a többiek esetében sem fog a végtelenségig elhúzódni ez a folyamat. (TG)
