Békés megemlékezések

Minden oldalon atrocitásokra készültek, provokációval vádoltak, illetve békességre szólítottak fel október 23-a előtt. A "méltóságteljes" ünneplésre való felhívások eredményességét mutatja, hogy mindenféle rendbontástól mentesen teltek a megemlékezések. Ennek jelentősége túlmutat önmagán: a Fidesz a választások óta egyre gyakoribb, demonstrációkat vagy ünneplőket megzavaró, szélsőjobboldali atrocitásokra reagálva most először látta szükségesnek, hogy békességre intsen. Figyelmeztesse azokat, akikkel ugyan nem kívánt eddig sem közösséget vállalni, de nem utasította el egyértelműen sem módszereiket, és pláne nem szavazataikat, melyek érdekében sokszor kétértelmű gesztusokat is gyakorolt feléjük. Nehéz ezt függetleníteni azon bírálatok sorozatától, melyek párton belülről és kívülről összecsengve azt fogalmazták meg, hogy a túl sok szélsőjobb felé gyakorolt gesztus, a görcsös erőlködés ezen réteg megszerzésére és megtartására az egy tábor - egy zászló jegyében többet árt, mint használ, hiszen sokakat űzhet el középről, akár egyenesen a túloldalra. A kulcsfontosságú bizonytalanok megszerzését - nem is beszélve a másik oldalról elcsábítható szavazók elcsábításáról - pedig jelentős mértékben akadályozza. Nem lehet messzemenő következtetéseket levonni egyetlen megnyilatkozásból, de a számos egyéb, a szélsőjobbal való kapcsolat változására utaló jel mellett alapvető fordulatot jelenthet az egész politikai paletta életében a Jobbik Magyarország párttá alakulása: a szélső lesállást elfoglaló új erő a Fideszhez képest határozta meg önmagát, és késznek mutatkozott szinte bármilyen együttműködésre. Kérdés, tud-e a Jobbik a MIÉP-nél szalonképesebb politikát folytatni, és ezzel valóban a Fidesz potenciális szövetségeseként feltűnni. (DG)