EU-konform közvélemény

Ha lehet hinni az Eurobarometernek, a csatlakozó országok lakossága egyre inkább hasonlóképpen gondolkodik az uniós szinten is érdeklődésre számot tartó közügyekről, mint a mai tagállamok polgárai. Ha lehet hinni az Eurobarometernek. A felmérés módszereit látva ugyanis olyan érzés keríti hatalmába a figyelmes olvasót, hogy nem is nagyon jöhetett ki más végeredmény.

Feltették például azt a kérdést, hogy milyen uniós tevékenység legyen prioritás. De nem válaszolhatott ám akármit az országonként ezer fő körüli minta, hanem szigorúan csak a kérdezőbiztos által felsorolt lehetőségek közül válogathatott. Nem meglepő tehát, hogy mind a tagállamokban, mind a tagjelölteknél az az eredmény jött ki, hogy legyen prioritás a munkanélküliség, a szegénység és a terror elleni harc, no meg a béke és a biztonság fenntartása. Valószínűleg kevesen gondolnák, hogy akár a tagok, akár a jelöltek polgárai tömegesen helyeznék ezek elé fontosságban mondjuk az unió belső intézményi reformjának ügyét - ami szintén szerepelt a listán. Nem szerepelt azonban az a kérdés, hogy fordítson-e több pénzt az unió mondjuk a fejletlen térségek felzárkóztatására. Pedig ebben vélhetően erősebb lenne a véleménykülönbség a régi és az új tagok polgárai között. Akárcsak az USA-hoz való viszony kérdésében. Vagy mondjuk abban, hogy tartanak-e a lengyelek munkaerő-piaci versenyétől.

Néhány hónappal a tíz új tag csatlakozása előtt persze érthető is az a törekvés, amely igyekszik egyre inkább egységesként feltüntetni a huszonötök Európáját (ennek éppen Prodi bizottsági elnök az egyik bajnoka). Még üdvözölhető is magyar szempontból, hiszen Budapest is sokszor a másodrendű tagság rémképével viaskodik. (UGy)