Kell-e Európának főváros?

Az elképzelés nincs híján ésszerű megfontolásnak. Brüsszel európai kerületében ma is több tucat épületen leng uniós zászló: csupán az Európai Bizottságnak több mint negyven házban szétszórva vannak irodái. De itt az Európai Parlament jókora székháza, itt a tanács - amúgy szintén jókora monstrum -, ami igazából nem más, mint a tagországok politikusainak, nagyköveteinek egymást követő találkozóhelye. (Mi több: a nizzai szerződés szerint az év második felétől minden hivatalos EU-csúcstalálkozó színhelye is.)

Aztán egymás mellett sorjáznak a tagországok képviseletei: lám, már nekünk is maholnap közel százfős csapatunk lesz, hasonlóan a többi 10 milliós tagországhoz, de persze a nagyobbak többen vannak. Mindenféle EU-szintű szervezetek találhatók a város minden pontján, az európai szakszervezetek konföderá-ciójától az európai gyáriparosok kerekasztaláig, a kamarák európai csúcsszervétől a lobbisták szövetségéig. Apropó, lobbisták: egyes felmérések szerint több ezerre tehető a brüsszeli EU-intézmények tövében irodát nyitó mindenféle konzultáns cégek száma, miközben biztosan tudható, hogy az uniós intézmények mellé akkreditált állandó újságírók hada lassan veri már az ezret.

S mindezt egy Budapest felét sem kitevő, 900 ezres városban.

Nem lehet tehát azt mondani, hogy légüres térben pukkant Prodi úr újabb kezdeményezése. Ráadásul sokak szerint a latens belga belpolitikai válságból is valamennyit megoldana - vagy legalábbis egy méregfogat talán kihúzhatna. Ugye a jól ismert flamand-vallon ellentét... Amikor 1993-ban Csehszlovákia kettévált, sokan tippeltek arra, hogy Belgium lehet a következő. Aztán kiderült, hogy a csehszlovák mintájú válóper itt nemcsak azért nem működik, mert az elválást a felek nem feltétlen egyformán óhajtják, még csak nem is azért, mert az országot behálózó üzleti érdekek szövevénye aligha látná szívesen a szálak szétfejtését. Hanem - főként és elsősorban - Brüsszel miatt. Az a róka fogta csuka, csuka fogta róka helyzet van ugyanis, hogy Brüsszel ugyan földrajzilag Flandriában van, viszont 80 százalékban franciaajkúak lakják. Sohasem tudnának megállapodni arról, hogy kihez tartozzon! De mi lenne, ha senkihez sem - merthogy belga városból Európa fővárosává lépne elő?

Mi szólhat ennyi ésszerű érv ellen? Mindenekelőtt az, hogy magukat a brüsszelieket egyelőre nem kérdezte senki. És azért nekik is volna véleményük. Nem, távolról sem feltétlen csak elzárkózó. Végül is a brüsszeli uniós intézményekben sok ezer belga kap munkahelyet, miközben a város évente 6 milliárd dollárt vágott zsebre már a 90-es években is (tehát a bővítési pezsgés előtt) az eurokrácia (és családtagjaik) fizetőképes kereslete nyomán. Sejthető, hogy ez a szám mára jóval nagyobb. Másfelől viszont városrészek halnak el attól, hogy a munkaidő lejárta után alig marad ott élet - tehát a kocsmák, éttermek, kiszolgálóhelyek is kihunynak -, miközben a városban például csúcsforgalomban nem lehet boldogulni ugyanezen jól fizető eurokrácia autótengerével. Sok brüsszeli dilemmája, hogy most az aranytojást tojó tyúkot vágja le, vagy a tojásokkal együtt nyelje le a kényelmetlenséget is?

De nem csak belga térfélen vethet fel gondokat a dolog. Az euroszkeptikus sajtó már így is tele van Brüsszellel - mint minden gonosz forrásával. És hát aligha lenne lelkes az a Franciaország, amelyik foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, hogy a történelmi német-francia megbékélést szimbolizálni hivatott strasbourgi európai parlamenti székhelyhez pedig senki nem merjen nyúlni! Márpedig ha minden Brüsszelben, a fővárosban van, nehéz lenne fenntartani a mai Brüsszel-Strasbourg ingázást.

És persze ott a büdzsé. Az még a lelkes belgáknak is feltűnt, hogy Prodi szép szavakat mondott egy leendő uniós fővárosi szerepkörről - de mélyen hallgatott arról, hogy ki finanszírozná ezt. A belgák persze úgy gondolják, hogy ott van (lesz) erre 24 másik tag. A bizottság mélyen hallgat (s csupán folyosói beszélgetéseken vélik úgy, hogy a belgák örüljenek az állandosuló fizetőképes keresletnek - cserébe teremtsék meg ők a feltételeket).

Szóval ez még nem lejátszott mérkőzés, de arra kétségtelenül jó, hogy egy kicsit elterelje a figyelmet a többi, kínzó problémáról.





A szerző a VILÁGGAZDASÁG brüsszeli tudósítója