Konszenzuskeresők
Hajlamosak voltunk feltételezni, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja elnevezésű képződmény mindörökké távozott az országos politikából. Tévedtünk. Arról ugyan nem beszélhetünk, hogy Csurka Istvánnak és csapatának ismét értékelhető szintre emelkedett volna a támogatottsága, ám a derék "hazafiak" így is a vezető hírek szereplői közé keveredtek. Nem kellett más hozzá, mint hogy a bölcset mondani ezúttal Deák Ferenc szülőházához zarándokoló Medgyessy Pétert kissé megdobálják és nagyon lehurrogják. Úgy látszik, nagyjából tízévente akad egy-egy politikusunk, akibe sikerül belefojtani szépen ívelt gondolatait.
Mindez nyilván arra is jó, hogy a verbália erőszakot vegyen a lényeg felett, s ne a valóban fontos dolgokról - mint amilyen, tegyük fel, az épp napirenden lévő költségvetés - elmélkedjen a társadalom és a jegyzetíró.
Tojás és faforgács ide, furtonfurt leszavazott legfőbb ügyész oda, agyba-főbe attakolt sportminiszter amoda, mostanában paradox módon mégis az összefogás és a párbeszéd a kulcsszó a nagypolitikában. Az árokbetemetésről prédikáló szocialisták mellé minden jel szerint felzárkózik a Fidesz is. A sajátos kommunikációs leosztást alkalmazni készülő párt - mint tudjuk, vannak benne kritikusok, szakértők és hivatásos szimpatikusok, sőt szimbolikusok is - örökös miniszterelnöke a minap tudatta, határozott kormányzati intézkedéseket kell kikövetelni, vagyis elérkezett a párbeszéd ideje. A kikövetelés és a párbeszéd mintha egymástól valamelyest távol álló fogalmak lennének tartalmilag, de annyi baj legyen. A kérdés az, hogy legalább annyira szeretne-e párbeszélni Orbán Viktor, mint amenynyire az MSZP árkot betemetni. Mert ha nem sokkal-sokkal jobban, akkor tovább folytatódik a fenekedés. (GA)
