Mire elég a négy százalék?

A piaci szakértők egységesen állítják: amint távozik a jövő év eleji, egyszeri sokkszerű áremelkedés hatása a 12 havi árindexből (erre a mutató sajátosságai miatt 2005 elején kerül sor), az infláció tulajdonképpen a 2005 decemberére óhajtott szintre esik vissza. Különösen így van ez akkor, ha a jegybank 2004. végi célja teljesül: figyelembe véve ugyanis az ezen időpontra vonatkozó 5,5 százalékos célt és az áfakulcs emelésének 1,5 százalékpontos közvetlen hatását, akár már 2005 januárjában elérhető az év végén kívánatos infláció.

A helyzetet tovább javíthatja, ha az ország jövőre az EU-csatlakozás után sikeresen belép az ERM-II. árfolyamrendszerbe. Ha ugyanis a rendszer hiteles, és a sávközepet a piaci szereplők a forint-euró konverziós árfolyamnak tekintik, akkor a kamatkülönbözet (az úgynevezett fedezetlen kamatparitás logikája miatt) az erősebb irányba tolhatja a forintot. (Teljes hitelesség, és jelenleg érvényesülő kamatkülönbözet mellett ez az árfolyamugrás igen jelentős is lehet, valószínűbb azonban, hogy több ok miatt mérsékeltebb hatással kell számolni.)

Egyszóval: a jegybank ezzel a céllal igen kényelmes helyzetbe került. Sikerült javítania "eszközkorlátozottságán", megteremtenie a konzisztenciát a jelenlegi árfolyam és a cél között. (Egyetlen dolog miatt kell csupán izgulnia, a jövő évi ársokk inflációs várakozásokba való begyűrűzésétől, de mint említettük, ennek kezelésére is visszakapott valamennyit eszközeiből.)

Az eszközök és a cél közötti feszültség megszűnése azonban egy másik helyen teremtett inkonzisztenciát: a 2005. végi 4 százalék és a maastrichti kritérium között. Utóbbi szerint ugyanis (2008-as euróbevezetést feltételezve) 2006 márciusától egy éven keresztül az inflációnak nem szabad meghaladnia 1,5 százalékpontnál nagyobb mértékben a három legalacsonyabb mutatójú euróövezeti tagország inflációjának átlagát. Egyszerűbben fogalmazva: 2006 márciusától Magyarországnak 12 darab olyan árindexet kell produkálnia, amelynek átlaga valahol (a fenti mozgó cél függvényében) 2,5-3 között van. Ez, ha nem is lehetetlen, de legalábbis igen valószínűtlen, hiszen így 2006 első negyedévében nagyjából 1 százalékponttal kellene mérséklődnie az árdinamikának. Bár az év első hónapjai mindig a legintenzívebbek árazási döntések szempontjából, ekkora süllyedésre csak sok tényező (például elmaradó hatósági áremelések, kedvező bázishatások és olajárak) együttes hatása esetén van esély.

A helyzet tehát úgy áll, hogy a jegybank könnyen teljesítheti hivatalos inflációs célját, ez azonban nem lesz elegendő a 2008-as gazdasági és monetáris uniós csatlakozás feltételeinek teljesítésére.

Természetesen ezt a jegybanknál is tudják, és a magas cél meghatározása mögött az MNB utóbbi időben rugalmasabb szemlélete állhat. Ezzel a célkitűzéssel ugyanis az MNB áttolta a GMU-csatlakozás felelősségét oda, ahová a demokrácia szelleme szerint is tartozik: a kormányra. Amennyiben a kabinet sikeresen konszolidálja a költségvetés helyzetét, és 2006-ra 3 százalék alá szorítja a hiányt, a keresleti hatás változása is segítheti a dezinflációt. (Persze ez elsősorban akkor van így, ha a kiigazítás további lépései elsősorban kiadáscsökkentéssel valósulnak meg.) A jegybank minden bizonnyal nem fog kapálózni az ellen, ha az infláció 2005 végén közelebb áll a három százalékhoz, mint a négyhez, de mostantól kezdve a kormány a GMU-csatlakozás első számú felelőse.

Kérdés persze, hogy miként hat a piaci szereplőkre az a fajta jegybanki magatartás, amely szerint a monetáris hatóság inflációs céljaival nem kötelezi el magát látványosan az euró korai bevezetése mellett. Bár eddig az MNB számított a 2008-as csatlakozás élharcosának, mostani viselkedése felvetheti a kérdést, vajon ha a jegybank sem erőlteti a mihamarabbi belépést az eurózónába, akkor nem tolódik-e el a csatlakozás (a pénz- és értékpiaci szereplők ebből a szempontból igen kényes ízlése szerint) túlságosan messzire. Hogy ne ezt gondolják, ahhoz a következő években felelős és hiteles gazdaságpolitikára lesz szükség.



A magas cél meghatározása mögött az MNB utóbbi időben rugalmasabb szemlélete állhat