Több pénzt, de kitől?

Szolidaritás vagy versenyképesség? A sokszor üres jelszavak közti választás a következő évek során kulcsfontosságú lesz az EU jövője és Magyarország unión belüli helyzete szempontjából. Megindult ugyanis a 2007-től kezdődő többéves költségvetési periódus tervezése, amelynek során e két jelszón - illetve alkalmazásukon - eurómilliárdok múlhatnak.

Miről is van szó? A jelenlegi (1999-2006-os) költségvetési periódusban az unió működésének egyik legfontosabb alapértéke a szolidaritás. Ez tükröződik abban, hogy az EU-pénzek egyharmadát a strukturális és a kohéziós alapokra, tehát az elmaradott vagy szerkezeti nehézségekkel küszködő régiók, tagállamok segítésére fordítják. Az utóbbi hónapokban azonban egyre jobban előtérbe kerül az unió versenyképességének javítása. A különféle nagy infrastrukturális beruházásokról szóló tervek, vagy a lisszaboni célkitűzés emlegetése mögött egyre inkább felsejlik az a törekvés, hogy az EU a jelenleginél több pénzt fordítson például kutatásra és fejlesztésre, innovációra stb.

Igen ám, de miből? A szolidaritás jegyében elköltött pénzek rovására? A közös költségvetés mai nettó befizetőinek jó része kimondatlanul ezt támogatja. Talán mondani sem kell, hogy Magyarország számára ez hátrányos lenne. Szerencsére vannak ellenkező irányú törekvések is. Michel Barnier regionális biztos például a közösségi GNI 0,45 százalékára akarja emelni az uniós felzárkóztatási kiadások arányát a jelenlegi 0,36-ról. Ha ennek fontosságáról sikerül is azonban meggyőzni a tagállamok többségét (például azzal az érvvel, hogy a bővítés révén minden korábbinál hatalmasabb fejlettségbeli különbségek alakulnak ki az unión belül), akkor is ott lebeg a kérdés: miből finanszírozzuk mindezt?

Erre jelentene megoldást Michaele Schreyer költségvetési biztos javaslata, amelyet tegnap dobott be a brüsszeli uniós közbeszédbe: növeljük meg a közös kassza méretét. Hiszen az uniós joganyag már most is megengedné a közösségi GNI 1,27 százalékának uniós szintű újraelosztását, de ennek még csak közelébe sem jutott az integráció eddig, sőt, az utóbbi években egyre csökken a ráta, az idén már csak 0,99 százalék lesz. A következő kérdés: mit szólnak ehhez a nettó befizetők, akik maguk is tekintélyes deficittel küszködnek? Majd meglátjuk.